Milyen volt számotokra az elköltözés, önállósulás, szülőkről való leválás?
26 éves vagyok, eddig tanultam, mellette részmunkaidős állásban dolgoztam, most felvettek teljes munkaidőbe dolgozni. Mivel már teljesen el tudom magam tartani, ki is vettem egy albérletet az otthonomtól nem messze.
Nem volt rossz a viszonyom a családommal, de már két éve arra vágyom, hogy teljesen a magam ura legyek. Nem tartom magam elveszett embernek, eddig is magam intéztem a dolgaimat. Viszont most, hogy pakolom össze a holmim, elkezdtem szorongani, el is bizonytalanodtam, hogy valóban készen állok-e erre a lépésre. Lehet, hogy valahol természetes, hogy ezt érzem, de nem értem miért, hiszen laktam már kollégiumban, albérletben és kifejezetten szerettem.
Nektek milyen érzés volt elköltözni otthonról? Hogyan szoktátok meg az új ritmust?
válasza: válasza: válasza: válasza:23 évesen költöztem, igaz, nem egyedül, hanem a barátommal költöztünk össze kettesben. Így a magány nem fenyegetett. Kicsit izgultam, hogy mégiscsak máshol fogok aludni, az otthonom helyett másik otthon lesz, ami most még idegen - de így is alig vártam.
Az egyetlen félelmem az volt, hogy nem hever egy bazi nagy kutya a bejárati ajtóban (ezt szoktam meg :)), emiatt nem éreztem annyira biztonságban magam, olyan volt, mintha nyitott ajtónál aludnék. Pár hét alatt ez is elmúlt.
A szüleimmel teljesen jóban voltam egyébként, nem veszekedtünk, nem nagyon szóltak bele a dolgaimba. De a szülői házban ugye sokkal több az olyan dolog, amibe meg nekem nincs beleszólásom. Jó volt már sajátba menni.
válasza: válasza:18 évesen kollégiumba mentem, később szobát béreltünk közösen majd egyedül béreltem szobákat 30+ éves koromig.
Igazából nekem szar érzés volt így végig. Régen introvertáltként jobban szerettem volna egyedül lenni, nyilván 2-4 fős szobában ilyen nincs. Ha haza mentem nem éreztem jól otthon sem magam a családi környezet miatt.
Elég vegyes volt az életem, volt amikor legszívesebben haza költöztem volna, de a családi "szeretet" tett róla, hogy ezt ne akarjam. Máskor volt, hogy hónapokig nem néztem haza.
Összességében kialakult az életem leginkább úgy, hogy nem vágyom az anyagi javakra, "otthonra". Pedig már saját lakásom van, de legszívesebben megszabadulnék tőle mert utálom.
Az mondjuk jó lehet, ha valaki párjával tervezgeti az életét, meg álom lakásukat mint ismerőseim. Én meg haza esek egy proli környéken lévő panellakásba szagolom a szomszéd füstjét, kajaszagát és egész este azon gondolkozom, mi értelme így az "életnek".
válasza:En egyenesen kulfoldre koltoztem el a baratnomhoz es osszehazasodtunk. Fura volt mert nemcsak hogy kulon eltem hanem masik orszagban, raadasul nagyon messzire koltoztem. Most voltam nem reg anyameknal es nagyon fura volt, olyan idegennek tunt a haz pedig ott nottem fel.
Ha nem koltozol messzire akkor szerintem egyszerubb mert akar napi szinten is atmehetsz a szuleidhez. Vannak akik munka utan oda mennek, egyutt esznek es szinte csak aludni jarnak haza.
válasza:#7
"Vannak akik munka utan oda mennek, egyutt esznek es szinte csak aludni jarnak haza."
Az mondjuk nem oké, meg felesleges is ezért "elköltözni".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!