Nálatok hogy ment a "leválás" a szülőkről? Volt akinek nehezen ment és miért?

Nálam addig nem sikerült, amíg otthon laktam, és az nekem kicsit kitolódott, 26 évesen költöztem el (nevelés miatti pszichés gondok, amik egyetem közben ütköztek ki, emiatt csúsztam is vele, szar órarend mellett nem tudtam jól kereső munkát vállalni, nevetséges ösztöndíj jó tanulmányi eredményre... szóval albérletbe se tudtam volna menni, koliba meg nem tudom, hogy bp-iként, szociális rászorultság nélkül bekerültem-e volna... bár lehet, így visszanézve inkább albérletbe mentem volna 6odmagammal).

Amíg otthon laktam, addig ment a lelkiterror, mindenről beszámoltatás, a szemetesből kikutatták a blokkokat, mire költöttem stb. Most már normálisabb a viszony, hogy nem élünk együtt, de még így is kíváncsiskodnak olyan dolgokról, amikhez nincs közük, meg ha nem épp otthon vagyok, akkor hol vagyok, mit csinálok.

Nekem az adta meg a löketet, hogy lett egy párom, aki lelkiekben támogat és el tudtunk költözni. Az más kérdés, hogy az én saját ingatlanomba (vagyis öcsémmel közös), de anyáméknál volt a kulcs, és nem engedtek egy jó ideig.

Amikor elköltöztem Budapestre, 23 évesen.

De az igazi leválás, mikor 27 évesen Svájcba jöttem :)

Nem sok pénzt, de tennék arra is hogy apád attól fél hogy hiányozni fogsz neki. Esetleg most esett neki le hogy nem foglalkozott veled és be akarja pótolni. Másik meg hogy életképtelennek tart és azt hiszi hogy a segítsége nélkül semmire sem mennél.

Mit tegyél? Ha megvannak a körülmények átöleled, szia, és mész. Nem telefonálgatsz minden nap, megmondod hogy ne hívogasson mert dolgod van, nem otthon élsz, nem jársz haza mindennap3×, stb. Más választásuk nem lesz mint elfogadni.

en 25 vagyok

eddig kulfoldon eltem, most lett sajat kecom itthon

ha nem veszem fel a telefont 20 percen belul itt vannak mint valami elmehaborodott raulnek a csengore, dorombolnak az ajtomon hogy mi van veled mi van veled elsz meg miert nem veszed fel a telefon ???