Én vagyok a szemét, amiért nem beszéltem vele egy napig?

Ismerkedem ezzel a lánnyal és hát nem épp felhőtlen volt ez a néhány hónap. Eleinte nagyon sok vitánk származott abból, hogy én állítólag nem viselkedek és beszélek vele következetesen, ami tényleg nézhetett ki így, de én elmagyaráztam neki, hogy ha ilyen történt, akkor mi történt valójában. Sajnos sokszor vagyok félreérthető és írásban sokszor félrementek a dolgok köztünk, volt hogy oldalakon át vitáztunk, mert nem emlékeztem valamire, amit korábban mondtam, ő meg kiborult ezen és hazugnak meg megjátszósnak tartott miatta, hogy miért mondtam akkor azt ha most ez van meg ilyenek. Én próbáltam neki megmagyarázni, de ettől csak mégjobban elfajult a vita általában, mondott dolgokat, amiket nem éreztem jogosnak és beleálltam, aztán ő is visszaszólt és így tovább. Mindegy, egy idő után azzal állt elém, hogy nem akarja ezt folytatni, mert elfáradt a folyamatos drámáinkban, szerinte én kihasználom csak az ő jóhiszeműségét és ennek így semmi értelme, ha már az ismerkedésnél ez megy. Én akkor megnyugtattam, hogy ez természetes és nekünk egy kicsit máshogy alakul csak ez, de majd összecsiszolódunk. Nagyon ellenkezett, végül abban maradtunk, hogy folytatjuk vagy megpróbáljuk még egyszer, már nem is tudom minek mondjam. Ő mondta, hogy érzelmileg ez lenullázta és nem tud olyan odaadó és optimista lenni, mint korábban, mikor én erre nem reagáltam időben megfelelően (tényleg nagyon cuki volt, de úgy gondoltam, hogy eleget adok neki, mert volt elég baj az életében, nem akartam érzelmekkel is nyomasztani).

Mostanában egész jól mentek a dolgok, jól elbeszélgettünk, jól éreztük magunkat, bár egy kicsit passzív és szótlan volt. Emiatt bocsánatot is kért, mondta, hogy mostanában ő ilyen, de ezt ne vegyem magamra. Voltak elég pikáns beszélgetéseink, mindkettőnk oldaláról úgy tűnt, hogy nagyon akarjuk egymást, én is mondtam neki, hogy alig várom, hogy láthassam és mennyire hiányzik, illetve mennyire akarom (korábban lefeküdtünk már, ez a része nem most alakult). Előtte nap este beszélgettünk általános dolgokról, semmi gond nem volt, másnap délután kérdeztem tőle, hogy mizu vele, de nem válaszolt semmit. Rá néhány órára írtam még neki 1-2 üzenetet arról, hogy mi történt aznap velem, milyen filmet néztem, de meg sem nézte az üzenetet. Másnap reggel kérdeztem, hogy mi a baj és akkor a fejemre olvasta, hogy na látom, ilyen érzés mikor egy napig szarnak a fejemre és hogy ha annyira hiányzik nekem és annyira akarom, akkor miért hagytam ott este egy szó nélkül és miért másnap délben mentem jópofizni magyarázat nélkül, mintha mi sem történt volna. Mondtam neki, hogy nem írt semmit és mondta, hogy passzív lesz és én ezt tiszteletben tartottam csak, de megint ugyanoda lyukadtunk ki, mint korábban, hogy ő szólt, hogy hiányzom és én állítólag szartam rá, meg hogy folyamatosan úgy teszek, mintha nem érdekelném és hogy elege van abból, hogy mindig ő volt eddig a kezdeményező fél és neki kellett udvarolnia nekem.

Korábban is volt ebből probléma, mert korábban is annyira hiányzott meg annyira vártam, hogy láthassam, hogy mindennel próbáltam lekötni a figyelmem, hogy gyorsabban teljen az idő (elmentem játszani, a munkába meg az edzésbe temetkeztem) és akkor is az volt az egyik hiszti tárgya, hogy ő ebből semmit nem érzékel, csak hogy én le tudom szarni egész nap, akár napokig, miközben ő felhangosította a mobilját, hogy hallja, mikor írok vissza neki. Meg hogy miért viselkedek vele úgy, mint valami exszel, akinek nem szabad írni ha rá gondolok és akit el kell felejteni ahelyett, hogy inkább beszélgetnénk addig is ahelyett, hogy elterelem róla a figyelmem. Szerintem ez nem jogos, de nem merek már vitatkozni vele erről, mert csak magam alatt vágnám a fát szerintem. Nyilván megint ott tart, hogy szerinte csak etetem ezekkel a szövegekkel és játszmázok vele, le akarja zárni ezt az egészet miatta és nem hiszi el, hogy tényleg nagyon hiányzik és tényleg szeretem.

Én vagyok a szemét vagy ő reagálja túl?