Miért kelt akkora felháborodást sok emberben, ha valaki bele akar nézni/belenézett a párja telefonjába?

20, a harmadik fél annyit tesz, hogy nem a pár egyik tagja. Ez a kifejezés nem szeretőt jelent, csak szoktak olyan értelemben is hasnzálni. Ne ragadjunk le ennyinél.

Ha gyanakodsz a párodra, akkor lehet érdemes lépéseket tenni, bár szerintem a titkon való kutakodás nem épp a legjobb módszer. De most nem erről volt szó, simán csak a másik cuccaihoz való hozzáférésről. Egy normális kapcoslatban - azaz nincs szó megcsalásról - ez egyszerű levéltitok, mások privát szférájának megsértése. Ennyi.

Ismétlem, a másik telefonjába való belenézésének kérése felmerülhet, ha nincs bizalom. De minden alapos ok nélkül ellenőrizgetni az nettó kontrollmánia.

Oké, de a kérdező nem arról dumál, mint te.

"Most akkor már nem mindegy, hogy látja-e a telómat vagy nem? Úgyse derülhet ki belőle semmi olyan, amit ne tudnánk megbeszélni, vagy akár automatikusan a kapcsolat végét jelentené. Vagy ha igen, az meg igenis derüljön ki minél előbb."

Nem arról van szó, hogy te kérdezés nélkül beletekintesz, hanem, hogy előtted nyomkodja, vagy oda adod neki, mert nincs mit takargatnod és ő sem azért kéri el, mert nem bízik benned. Megnéz rajta valamit, mert az övé nem naprakész,vagy mit tudom én. Akkor se adod oda? Vagy ha szó nélkül elveszi és youtubeozik, akkor kiakadsz bár nem okozott gondot soha, hogy elkérte?

"Egyébként meg nem, nem azért kérem el a telóját, hogy turkáljak benne, hanem mert az enyém nincs kéznél, vagy lemerült és nincs töltő.

Azért érdekes, hogy némelyik pár még pár percre se adja oda a másiknak pedig tényleg nem kémkedés a cél. 😂"

Ugyanez a véleményem. 🙋🏼‍♀️

Nem értem, én sem tudnék ennyire elszigetelten élni a páromtól. Az meg nagyon szánalmas kifogás a szememben, hogy magánélet. A magánéletem a családom és különösen a párom, akivel közös jövőt tervezek, az tud annyit az életemről, hogy nyugodt vagyok afelől, hogy nem érné meglepetés, bármit találna.

A féltékenységi rohamból kutakodás nekem is redflag, de erre nem az a megoldás, hogy mindent elzárok a párom elől.

A bizalom kétoldalú ebben az esetben is:

-én felveszem az ujjlenyomatát a mobilomba és bízom abban, hogy nem arra használja a lehetőséget, hogy a rólam alkotott rossz feltételezéseit alátámassza vagy megcáfolja

-ő pedig bízik abban, hogy mindent elmondok neki, ami az ő szempontjából (és a kapcsolatunkra nézve) fontos és nem kell az igazsághoz nyomozni utánam, mert tőlem is azt hallja.

Kettőn áll a vásár. Álszent, patkány dolog bizalmat várni úgy, hogy te nem mered a mobilod más kezébe adni.

Amúgy itt annyian írják, hogy a harmadik fél privátszférája.

Öhm, én mondjuk feltételezem, hogy teljesen mindegy mit mondok xy-nak, ha egy hosszútávú párkapcsolatról beszélünk (mondjuk házasság 1-2 gyerekkel), akkor a pár is tudni fogja, mert akinek elmondtam, az tovább fogja adni. Szerintem ezt a saját és a környezetemben lévő kapcsolatok alapján elég nagy arányban ki tudom jelenteni. Nekem is volt olyan barátnőm, aki több órákat hívogatott, mikor maga alatt volt, én teljes nyugalommal kihangosítottam és csináltam tovább a dolgom, mert semmi olyan nem hangzott el, ami szerintem nagyon privát volt. Mikor egyszer mondta, hogy de amúgy ezt ne mondjam a férjemnek meg senkinek, mire összenéztünk a férjemmel a szoba két oldaláról és csendesen kiosont a laptopjával.

A másik, hogy azért az elég beteg, ha a másik privát üzeneteit olvasgatod. A belenéz a telefonba vs. a megnyitja a legjobb barátod messenger beszélgetését és elolvassa mit írtatok között óriási különbség van (főleg azonos nemű személy esetén, mert ha ellenkező neművel chatelsz napokat, talán még csak-csak felmerül, hogy miről).

Engem meg a tesómat is úgy neveltek, hogy van privátszféra, ami az enyém. A szobánkba úgy jöttek be, a testvérem is, hogy előtte kopogtak. Nem nyúlt senki a cuccaimhoz. Nem nyúlt senki a táskámba. Elmúltam 30, a mai napig utálom, ha valaki megkér, hogy vegyek ki a táskájából valamit.

Lemerült a telcsije? Az miért az én bajom? 2023-ban, amikor állandóan a kezünkben van, ne merüljön le.

Engem az is zavarna, ha könyvet olvasnék és odaülne a párom, hogy olvassuk együtt. Akkor odaadom, olvasd el, majd én is békében kiolvasom.

Nyilván telefonon többet lehet intézni, de nekem mindig tudja mondani a párom, hogy nézzem meg, mikor megy a busz, merre van ez, nyitva van-e az.

Nem tudom, ez olyan, mintha szednék 2 tányér kaját, de neki az enyém kéne és azt stírölné. Olyan kunyerálós, sunnyogós érzés. Mert senki nem tudja megmondani, miért akarja nézegetni.

És nekem aztán teljesen unalmas életem van, a családommal beszélek meg 2 barátnővel. Nem követek sehol "valós" embereket (Heidi Klumot követem, de a kollégák nem is ismerőseim.) A fotóalbum tele vicces memeekkel, a körmömmel, és a kajával, amit szépen elrendeztem a tányéron. Pornót életemben nem néztem. Ha egész Magyarország előtt megmutatnák kivetítőn, mik vannak a telcsimen, mindenki bealudna.

"Öhm, én mondjuk feltételezem, hogy teljesen mindegy mit mondok xy-nak, ha egy hosszútávú párkapcsolatról beszélünk (mondjuk házasság 1-2 gyerekkel), akkor a pár is tudni fogja, mert akinek elmondtam, az tovább fogja adni."

Igen, ezt én is megtanultam, mikor a mentális betegségemen röhögött a barátnőm férje. Jó gusztustalan szokás kibeszélni valakit, mert nincs a párnak témája. Azóta magamról semmit. Időjárás és kérdezek Ödönkéről, ennyi.

#29

De azért azt fel tudod te is fogni, hogy ez nem annak köszönhető, hogy beszélnek egymás között a dolgaikról, hanem hogy mindkettő egy proli?

Mi is beszélünk mindenről és mindenkiről, mégsem röhögünk mentális betegségeken, mert - kibszott meglepő - nem vicces. És ha tud is valamelyikünk valamit, amiről nem kellene tudnia, akkor sem kürtöli szét, mert egymás lelkére kötjük, hogy "te erről nem tudsz".