Hogyan tovább? Rossz párkapcsolat, gyerekekkel.

Igen, tudom. Elrontottam a legelején. Magamtól is tudom. De kimászni nem tudok belőle. Sokáig azt se tudtam, hogy kinek van igaza...

Van egy 20 éves élettársi kapcsolatom, két közös gyerekkel. A férfi akivel élek, érzelmileg elérhetetlen általában, úgy értem, mutat érzelmeket, de felszínes, mintha mindig viselkedne. Egy barátnőm mondja, hogy olyan, mintha szerepben lenne folyton. Egyébként nem agresszív és nem bunkó. De... anyagilag kihasznál. A kezdetek óta külön kasszán vagyunk, mert jól keresett mindig, én meg az elején kevésbé. Közben én fejlődtem, ő meg nem, pillanatnyilag többet keresek, mint ő, azt hiszem legalábbis, mert a pontos keresetét nem tudom, ő se az enyémet, de ketten együtt olyan másfél milliót keresünk. Ezt azért írom, hogy lássátok, a probléma forrása nem a pénz hiánya. A következőket csinálja: ha elmegyek vásárolni, jön velem, én mennék zsemléért, meg felvágottért, ő telepakolja chipsekkel, sörökkel, édességgel a kocsit, persze én fizetek, mert kiáll a sorból, majd otthon mindent eldug magának. Ha eszi a chipset és kérek, azt mondja, vegyek magamnak. Ha mondom, hogy ezt is én vettem, letagadja. Eladogatja a gyerekek használt ruháit, amiket én vásároltam. A gyerekekre egy forintot se költ, bármire kérnék tőle, azt mondja, hogy "az hülyeség, arra nem adok" de minden hülyeség szerinte, ha rajta múlna, kabátja se lenne a gyereknek! A kajákat amiket vásárolok, mind megeszi, a gyerekeknek alig jut, lassan 400ezret költök kajára és üres a hűtő! Home officeol, és egész nap nasizik, nem tudok annyi krémtúrót venni, meg Actimelt, hogy a gyerekeknek jusson. Tudom, pitinek tűnik, de képzeld el, hogy vásárolsz minden finomat, este hazaviszed, mondod a gyerekeknek, hogy suli után ehetnek nasit a hűtőből és felhív a lányom, hogy "anyu hát üres a hűtő" és ez rendszeres.

De a csúcs...ma teregetek, hallom osztja az észt a gyerekeknek, vitatkozott a lányommal, erre figyeltem fel "ha én kitennélek titeket innen, éhenhalnátok, anyád nem tudna eltartani titeket" mondja ezt úgy, hogy most is mindenkit én tartok el! De már hülyének érzem magam, mert azt hajtogatja, hogy ő tart el mindenkit. És akkor számolok és nem értem! Lassan az őrületbe kerget ezzel.

Ami miatt még nem léptem: ez a lakás, amiben élünk, az ő öröksége volt, tehát innen nekem mennem kène a gyerekekkel, de nincs ingatlanom, a tartalékom pedig semmire se elég.

Mit tennétek? Nagyon meggyőző egyébként, a saját testvérem elhiszi, hogy tejben-vajban füröszti a családot. :(

Köszi, ha nem minden komment szól majd arról, hogy hülye vagyok amiért nem léptem még le!