Depresszióssal párkapcsolat?

Van egy 4 hónapos kapcsolatom, aminek az eleje istenien indult. Végre úgy érzem, megtaláltam azt a férfit, aki hozzám passzol. Aztán szép lassan kiderült hogy a párom időnként depresszióval küzd. Illetve nincs diagnosztizálva, de olyan tünetei vannak. Időszakosan de gyakran van padlón. Végig türelmesen kezeltem de érezte rajtam és ő is tudja hogy nekem rossz az, hogy mindig lehúz, negatívan látja a világot és általában csak egyedül akar lenni, még hozzám sincs kedve, pedig amúgy is keveset lehetünk együtt a munkája miatt. Nagyon túl van terhelve, valószínűleg ezért depis, de azt mondta gyakran vannak nála ilyen időszakok. Most már odáig jutott, hogy utálja magát és az életét jó pár hete, és egyre csak mélyebbre süllyed. Nem hagyja hogy segítsek, csak egyedül akar lenni. Nincsenek barátai és családja sem, csak dolgozik és alszik kb. Végül azt mondta, nem akarja az én életemet is elb*szni az ő mentális problémáival és inkább szakítsunk, keressek helyette mást. Mondtam neki, hogy én őt akarom és együtt átvészeljük, de hajthatatlan volt. Ez volt 2 hete, azóta kétszer beszéltünk, továbbra sem tud kijönni a gödörből, ugyanúgy csak dolgozik és alszik, nem beszél senkivel a gondjairól, csak velem. Nem tudom, mi tévő legyek. Szeretem őt, és ő is engem, de nem akarom ráerőltetni magam. Ő azt hiszi, jót tesz nekem azzal, hogy elenged, pedig nem. Néha úgy beszél erről mintha ideiglenes lenne, míg össze nem szedi magát, de nem beszéltünk konkrétan erről...hisz azt sem tudni, mennyi idő mire visszatér a valóságba. Ő direkt nem keres engem, hogy én éljem az életét az ő szarságai nélkül. Az elmúlt két hétben én kerestem midnkét alkalommal, de olynakor rengeteget beszélt az érzéseiről és mindenről, tehát jól jött neki nagyon hogy beszélhetett velem. Mindig mondja hogy nem akar engedni az érzéseinek hogy megvédjen engem önmagától. Szerintetek hogy lehet ezt a kapcsolatot megmenteni? Engem nem érdekel más, vele tudnám elképzelni az életem.

33/N (ő 34/F)