Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha depis voltam és nem vettem neki fel, most mennyit vezekeljek ez miatt?
Nem egyszer esett meg mondjuk, hogy munkában pl nem telózom, de munka után meg úgy "kivagyok" a munkatársaktól, hogy majdnem sírok.
Az estém néha az hogy magamat rágom a napon, szomorkodom.
Ilyen állapotokban senkinek nem szoktam felvenni a teledont hanem pl könnyekkel zenét hallgatok, vagy álomba sírom magam.
Nem gyakori, de megesik.
Ezeket nem szoktam elmondani a páromnak, vagy akivel ismerkedem, mert soha nem is tudnak segíteni, és megesett olyan is hogy empátia helyett csak szánalmat lenézést kapok, mert a másikat meg pl imádják a munkahelyen és én vagyok a másik szemében a szerencsétlen szocializálatlan, nem sorstársak, nem lelkitársak, a mostani barátomnak is sok barátja van, munkahelyére nem görcsölve jár be, és terhelni sem akarom.
Megint elmúlt egy ilyen éjszakám, de sterintem most úgy megsértődött(vagy azt hiszi csalom), hogy mintha ignorálna is. írtam neki, hogy ne haragudjon nagyon rossz napom volt
Ezen kívül írogassak még, hívogassam még, keressem, kússzak másszak vezekeljek, vagy engedjem el?
Nalunk soha az életben nem vilt semmiféle érzelmi zsarolás.
Nem hittem azt amikor anya otthagy az oviban hogy nem szeret. Tudtam azt hogy szeret akkor is ha elmegy dolgozni. De hány gyerek meg sír.
Csak normálisak a szüleim. Nem vagyok elkényeztetve.
Önállosagra is neveltek.
Miért hinném magam annak? Te hiszel annak esetleg. Mégegy kivetítés.
Megtanitották azt milyen amikor nincs segítség de pofonok az élettől meg vannak.
Nem hercegnőnek neveltek. Önállóságra.
#95! Más azért nem gondol bele, mert nincs ilyen problémája. Nem azért, mert lelki szegény, hanem azért, mert nem mentális beteg. Nem akar beszélni senkivel és a barátja hívja? Ír neki 2 sort, hogy ne haragudj, most nincs kedvem beszélni, később/holnap/ha kihisztiztem magam/akármikor visszahívlak. Ezt a másik tudomásul veszi és nem zaklatja. Ő meg örül, hogy jé, normális! Megkértem, hogy hagyjon most és hagy😂
Igen, tudom, én vagyok a beteg. Az a normális, ha FÉLSZ a barátodtól, ha nem mersz elköltözni, mert máshol nem védenének meg tőle a szomszédok, ha rendszeresen lek.rváz, kib@sz a kocsiból embereket ver, gyilkosságokat tervez. Mind betegek vagyunk, akiknek nincs gyorshívón a rendőrség, meg a szomszéd, arra az esetre, ha átjön élete szerelme😂
Ugyanez az ember, akitől rettegek:
"Azt hittem megzabálom, olyan imádnivaló lett hirtelen, amikor ezt mondta:)"
Aha, tök normális, tényleg. Az a végtelenül szomorú, hogy te meg a hozzád hasonlók szabadon mászkálnak mindenféle kezelés nélkül.
#92
De mások vagyunk.
En tudom hogy ez tisztelet, meg joindulat meg minden ami kell.
De attól még nem társ a bajban.
Ertem én azt hogx nem is tudna segiteni.
De akkor is attol még nem társ a bajban.
Megértem azt, amikor egyedül kell harcolni vagy feldolgozni vmit.
De amikor sírok nekem ez nem igy jön át. Csak amikor nem sírok, akkor.
Én nem értem, nem megy át az amikor vki sír (pedig irtam ezt is)hogy marhára nem az fogja érdekelni hogy mások megnyugtatására körüzeneteket írjon?
Ja vannak ezek tényleg akik a facen kezdik posztolni a bajukat és mindenkinek őket kell sajnálni. És attol nekik valamiért jobb lesz.
Meg attol is hogy rendben magadra hagylak a bajoddal ha ezt akarod majd holnap talalkozunk
A 2 lelkiállapotot amikor sír valaki meg amikor nem, nem tudja senki megkülönböztetni?
Egyrészt igen örül az ember hogy kérésre békén hagyják. Ez a normalis.
De amikor sír teljesen másképp jön le.
Nem félek a barátomtól mellesleg.
Te vágysz erre, erre izgulsz biztos ha másnak félnie kell.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!