A mai világban alap dolog hogy egy nő is dolgozik miközben kisgyereke van otthon?

A helyzet az, hogy a házasság előtt is tisztában voltál azzal, hogy milyen a feleséged, miben nőtt fel. Nem igazán értem ezt a felháborodást. Arra gondoltál, hogy a házasság után majd másképpen gondolkozik? Miért tenné? Kb. olyan szinten vagy mint azok a nők, akik úgy gondolják, hogy a hűtlen pasas férjként majd leáll a félrekúrással. Naiv elképzelés.

21-nek meg annyit írnék, hogy a kérdezőnek nem számít az együtt töltött idő, csak az asszony ne lógassa otthon a làbát, ugye szerinte a gyerek gondozása mindössze ennyiből áll. Az, hogy közben tönkremehet a házasság, lényegtelen.

Egyrészt valóban ezt előre kellett volna megbeszélni. Vagy mit beszéltetek meg gyerekvállalás előtt erről?

Másrészt Magyarországon azért 2-2,5 inkább 3 éves korig otthon vannak általában legalábbis az állam erre próbálja ösztönözni az anyákat nagyon is helyesen! Ebből viszont rögtön külföldi mentalitást vettél fel, bezzeg a többiben meg magyar vagy meg magyarokat kérdezel erről. Ott talán az ovi se kötelező nincs is kilátás arra, hogy ez a helyzet a feleségeddel változni fog szerintem.

1. "A feleségem úgy nőtt fel hogy az anyukája nem dolgozott azóta mióta ő és a testvérei megszülettek, apósom dolgozik egyedül, ő fizet mindent." Erről beszéltél vele családalapítás előtt? Hogy ő ezt akarja követni vagy csak most jutott eszedbe és csak feltételezés? Kommunikáltok, ki mit és miért tart jónak? Pl. képzelje el, hol tartotok 1-2-5 vagy 10 év múlva? Miért akarod, idegenek győzzék meg a nejed, hogy hallgasson rád? Ő mit mondott, miért akar otthon maradni? Abban lehet igazság vagy sem? Hiszel neki? Tök mindegy, ki mit csinál és mi vált be neki, nektek kellene ebben megegyezni.

2. Nem tudjuk, mihez ért a feleséged és mihez lenne kedve, tehetsége. Nem mindenkinek van kreativitása és kézügyessége webshopon kötött babasapkákat vagy házi lekvárt árulni. És ahhoz is kell idő és üzleti véna. Honnan lesz alapanyag, lesz-e raktárkészlet vagy tud-e teljesíteni rövid határidőkre, tud majd számlázni, rohangálni a postára, levelezni ügyfelekkel? Tud olyan minőséget termelni, aminek annyira jó híre lesz, hogy visszatérjenek hozzá és ajánlják másoknak? Tudja-e vállalni, hogy nincs szünet, hétvége, ünnepek, nyaralás? Megéri-e pénzügyileg órabérben, költségekkel?

Szerintem ehelyett érdemes lenne előbb abból kiindulni, amit később is szeretne, tudna lelkesedéssel csinálni. Lehet az inkább egy alkalmazotti munka? Mert van, akinek inkább az fekszik, hogy van egy fix kiszámítható fizuja, megmondják mit csináljon ettől eddig, és ennyi. Akkor lehet, ahhoz most valami nyelvtanulásba, szoftver elsajátításába lenne érdemes beletanulnia, amíg otthon van? Hogy ne kényszerpályán legyen, hanem még választhasson is. De ha mégis szolgáltató szeretne lenni, mittudomén, műkörmözni vagy jógát oktatni, akkor ássa bele abba magát. De ebben sem tudunk mi, ismeretlenek véleményt nyilvánítani, hogy márpedig neki ezt vagy azt kellene csinálnia. Azt csinálja, amiben pont ő jó tudna lenni, ami menne neki. Amit szeret. És annak kell akkor az útját megtalálni. Nem a gombhoz a kabátot keresni.

Beszélgessetek. Ismerjétek meg egymás indítékait és tételezzétek fel egymásról a jószándékot, különben minek vagytok együtt. Segítsétek egymást. Te is kérdezd meg őt, miben kell ehhez neki segítség. Ne győzni akarjatok egymáson, mert ha az egyikőtök győz a másikon, akkor már nem vagytok egy csapat. Tessék kommunikálni szeretettel, ha már egy család vagytok. Ha meg sehogy sem megy, akár van gyerek, akár nincs, annak nem lesz jó vége.

Elképzelhető, hogy szimpla kulturális különbség. A nő dolga a gyereknevelés, háztartás, a férfi keresi a mindennapi betevőt. Nem feltétlen ugyanaz a családmodell él előtte, mint ami Magyarországon megszokott, ennyi.

Ne haragudj, de az azért durva elvárás, hogy amikor te hazaérsz, ő mehet dolgozni. Tudod te miről beszélsz? Azért egy 1,5 évessel otthon lenni egésznap nem éppen móka és kacagás, igencsak igénybeveszi az embert. Nem normális arra építeni, hogy kizsigerelitek magatokat, mert belekerültök egy olyan malomba, ahol nincs pihenés, nincs minőségi családi időtöltés, csak a pénzhajtás. Sajnálom, ha szerinted ez lenne a normális.

Én azt gondolom, hogy a feleségeddel kellett volna és kellene tovàbbra is megbeszélned a jövőtervet. Lehet, hogy nekem van motivàcióm dolgozni gyerek mellett, de ez nem segít azon, hogy neki nincs. Mellesleg valóban már azelőtt lehet làtni ezeket a különbségeket, hogy egyáltalán szóba kerülne a házasság vagy a gyerek.

9

Ezzel mi a gond? A gyerek az úgyis az én dolgom lesz! Tehat, vsgy eltart a férjem, vagy nem szülök. Nem leszek palimadár, mint sok nő, aki gyereket vállal, majd utana menjen dolgozni is, és minden az ő feladata... a pasi meg hazajon, leb*ssza magát a tv elé, és ennyi... 🖕🖕🖕