Tényleg nem lehet megérteni engem?

Ha nem vagy igazán szerelmes belé, akkor szakítanék. Más az értékrendetek/prioritások.

Képzeld el hosszú évek múlva, ha gyereketek lenne...Kész átjáróház lenne az életetek, jönnének folyamatosan a rokonok babalátogatóba, segíteni, takarítani, stb. és akkor még nem beszéltünk arról , hogy kéretlen tanácsokkal is traktálnák a barátnőd.

Az meg, hogy pont a lány anyukájának a szülinapjára nem mentél el, egy ilyen felfogású családnál eléggé nagy fekete pont.

Azt mondod nem baj ha nélküled megy. És mi lesz ha gyereketek lesz? Akkor is ezt fogod mondani?

Viszi a gyereket hétvégente, te pedig alig leszel vele.

Nincs jövője így ennek a kapcsolatnak.

Legrosszabb rémálmom lenne ennyi rokonozás. 1 évig sem bírtam volna.

N

Egy nagyon jó barátoméknak majdnem tönkrement emiatt a házassága. Rengeteget dolgoztak, hétvégén meg váltva mentek egyikük-másikuk szüleihez. Tehát még akkor sem egymással foglalkoztak, hanem ahogy te is írtad, szombat reggel kelés, utazás (ugyan itt csak egy illetve másfél óráról beszélünk), ottalvás szülőknél, majd haza. Az egyetlen teljesen szabad estéjüket és éjszakájukat a héten folyton idegen helyen töltötték.

Szóval kb semmi minőségi időt nem töltöttek együtt.

Gyökeresen változtattak ezen. Munkában megegyeztek, hogy heti 2 napon maradnak csak benn sokáig, a többin ha leszakad az ég akkor is hazamentek időben. A családokhoz pedig havi egyszer mentek csak, azt is váltva, tehát összesen havonta egy hétvégét foglalt el a látogatás.

Nekik bejött, visszataláltak egymáshoz.

Abban egyébként igaza van az egyik válaszolónak, hogy nem biztos, hogy pont anyuka szülinapját kellett volna kihagyni. Hanem mondjuk a 600. unokatesóét.

Viszont alapvetően maximálisan igazad van abban, hogy ez így hosszú távon nem működik. Közbenső megoldásnak jó, hogy te mondjuk csak havi egyszer mész, ő meg többször. De ez is a saját minőségi időtök rovására megy.

Nekem mindkét szülőm abban a városban lakik, mint én, heti egyszer szaladok el hozzájuk 2-3 órára. Pedig egyedül élek. De csinálom a dolgaimat, ők is az övéket, ha nagyon akarunk tudunk beszélni telefonon, de egyébként nem kell egymás szájában lenni folyton.

Van, amikor kimarad a heti látogatás, mert éppen nekem vagy nekik más programjuk van.

Attól még nem esik szét a család, nem szeretem őket kevésbé, stb.

Erről komolyan el kell beszélgetni, és a ha nincs közeledés az álláspontokban, akkor sajnos tényleg nem marad más, csak az elköszönés.

Nagyon is meg lehet tèged èrteni.

Ott rontottad el, hogy bár tèged nagyon zavart a dolog, ahogy fogalmaztál csak nagyon bújtatottan beszèltèl róla. Ezáltal hagytad, hogy benned már annyira felmenjen a pumpa, hogy vègül pont az egyik legfontosabb esemèny egyikèt sikerült kihagynod.

Szerintem eljött az idő, hogy leüljetek, ès nagyon alaposan átbeszèljètek ezt. Èn maximálisan veled èrtek egyet, nem is tudom eddig hogy bírtad. Szerintem hosszú távon így nem lehet èlni, hogy a hètvègèk jelentős rèsze az egyikőtök családjáról szól telibe. Azt sem tartom jó megoldásnak, hogy akkor csak ő megy, mert az is egymástól elvett idő, így el fogtok távolodni egymástól. Szóval tartós megoldás az lenne, ha ő is belátná, hogy ilyen távolságról nem tud ott lenni minden csip csup családi esemènyen, mert már van saját èlete, ès veled szemben sem fer. Szóval muszáj lesz szelektálnia neki is. Pl. Csak szülinapokra megy, vagy csak a közelebbi rokonságot èrintő esemènyre. Te meg bekorlátozod magad a legközelebbi rokonság (szülő, testvèr, esetleg nagyszülők) ünnepeire.

Én nőként ugyanígy rühelltem az egészet.

Szakítás lett a vége, részben ezért. A 2-3 óra autóút + ottalvás - és egy egész hétvégét elbsztunk a "semmire".

Igen, nekem xyz-nek a szülinapja "semmi". Nem érdekel, de persze a hiszti az ment anyósjelölt részéről, hogy miért nem megyek?