Nagyon megbántom a szerelmemet, ha ezt mondom neki? Ti megértenétek engem? Mi lenne a reakciótok? Ugye nem fog elhagyni?

távkapcsolat, de ritkán tudunk beszélni, én mindig várok rá, de ő csak olykor veszi fel velem a kapcsolatot (tanulnia kell, egyetemista). Nos a "szövegem":

"Nagyon szeretlek X, de nem tetszik a viselkedésed. Arra gondolok, h. az utóbbi időben -inkább hónapokban- hanyagolsz.-(( hetente már csak 1-2 beszélgetésünk van, de pár hónapja szinte minden nap beszéltünk, s esténként órákon keresztül várok rá, de ne jön)) - megértem és elfogadom, h. tanulnod kell, de néha írj egy üzenetet azokon a napokon, amikor nincs időd, de ne úgy, h. én írtam előtte, hanem Te saját magadtól. Tudod csak azért, mert a szerelmet építeni kell, s nélküled nekem ez nem megy. Szükségem van ehhez Rád, mivel az érzéseim mindig mélyebbek lesznek, de ha ez így folytatódik, félek , hogy kihűlnek. Olykor sírnék, de már nem tudok, mivel minden könnyem elfogyott és már elegem van az önsajnálatból (és hogy mindig miattad kell sírnom). Ez a kín olyan mély, hogy a sírás sem segítene, ordítanák fájdalmamban de nem tudok. Köszönöm, hogy megértesz. "

nagyon szeretem őt, de ugye ez miatt nem fogy elhagyni? köszi a válaszokat