Bölcs dolog a legrosszabb dolgokat elmondani magunkról egyből az ismerkedés elején?

“Szia depresszíval küzdök, sokszor meg akarok halni, hetvegente drogozom h elviseljem az életet.”

Én ilyen állapotban nem ismerkednék, mert max lehúzod csak a másikat is. Amíg önmagaddal nem vagy rendben, hogy várhatod, hogy vonzó legyél valakinek? Azt hiszed az ismerkedés/szerelem megoldja a sokkal mélyebben gyökerező gondjaidat? Nem sértésből mondom, hanem jó szándékból: nálad baj van a toronyban. Kiváltképp ha drogokba menekülsz. Ez pedig egy olyan hullámvasút, ahol a sínek a levegőbe lógnak…

Előbb le kéne jönni a drogról, aztán megoldani az életedben azt, amitől depressziós vagy. Ja tudom, ez nem lesz népszerű vélemény, mert ezen kőkeményen kell dolgozni.

Még azelőtt kell, hogy kialakulna mélyebb érzelem. Mondjuk 3-5 randi között valahogy

Én a drogokhoz való hozzáállásomat megosztottam még első randi előtt (próbáltam 2-szer, nem fogom többet) mert szóba került egy poén kapcsán.

Az egyéb betegségek (lúdtapl, gerincferdülés, asztma) meg kinek milyen betegségre lehetnek hajlamai (trombózisos nagyapa, öngyilkos dédszülő, rákos nagybácsi stb) egy része kb akkor volt mikor összejöttunk, a "most minden *fogyatékosságomat* megosztom, amit esetleg eddig nem" pedig 2-3 hónap együttlét után történt. De ez utóbbinak már olyan "Ezeket el kell mondanom, hogy tudd, szeretnéd-e később továbbörökíteni ezeket, ha úgy alakul" hangulata volt.

Nekem amúgy mindhárom kizáró ok lenne (ha az az alkalmi nem évente pár, hanem hetente), szóval illene elmondanod. A másik kettő pedig eleve kizáró ok.