Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek van okom neheztelni a feleségemre?
Megpróbálom rövidre fogni, történet a következő: feleségemnek nagyon laza munkahelye van, az ő elmondása szerint is legfeljebb 1-2 órát kell dolgoznia naponta, cserébe nincs túl magas fizetése, illetve többször elmondta már, hogy jó lenne váltani mert ez szellemileg leépíti hosszútávon.
Kapott is nemrég egy jó ajánlatot, dupla annyi fizetésért, cserébe kicsit hajtósabb de nem vészes (hr pozi).
Kikérte a véleményem, én elmondtam, hogy szerintem előrelépés lenne, mert komolyabb munkát végezne és hát a fizetés sem utolsó, mivel épp építkezünk, növekvő energiaárak stb, nagyon jól jönne a plusz bevétel, mert sokszor így is ki van centizve a költségvetés. Azt is mondtam, hogy ez az ő döntése, én támogatni fogom, de titkon azért reméltem, hogy elvállalja, mert tényleg jó ajánlat volt.
Nem vállalta el. Mentegette magát a mondvacsinált ürügyekkel, de az igazság az, hogy tökéletesen jó neki a napi 1-2 óra munka, nincs felelősség, nincs tétje, egész nap csak eldumálnak a kollégákkal.
Ezzel szemben én széthajtom magam, rengeteget dolgozok, túlórázok, sokszor hétvégente is, és még így is nettó lemondás az életem évek óta. Jó lett volna kicsit végre lazítani a gyeplőn, itt volt rá a lehetőség erre visszamondja.
Nem mutatom ki felé, de nagyon haragszom rá, rosszul esett, hogy őt ez egyáltalán nem zavarja.
Ráadásul olyan helyre ment volna, ahol vannak ismerősei, tehát nem idegen közeg.
Mit gondoltok, jogosan haragszom rá? Közös az életünk, közösek a tervek, ehhez ő is kell és mégis úgy érzem sokszor egyedül kell megteremtenem a feltételeket.
Mégis hosszú lett, bocsi.
30nak
Tisztelet a kivételnek is lehet akár, szándékosan úgy is írtam hogy személyes tapasztalatom, én véleményem ez… nem azt mondtam hogy így van, hanem hogy nekem az a tapasztalatom és személyes véleményem, neked lehet más a véleményed meg a tapasztalatod is.
16-os B verziója tetszik nekem.
Mindenképp próbálj meg vele beszélni még így utólag is, mert csak halmozódni fog benned a harag.
Megértem, hogy az ember abban bízik, hogy nem kell "ráerőltetni" a másikra az értelmes érveket, viszont ebben a helyzetben lehet neki úgy jött le hogy téged ez tényleg nem zavar. Nem feltétlenül azért döntött így, mert lusta. Bár belegondolhatott volna hogy neki is tennie kell a jólétért.
Ne haraggal rohand le, bizonyára okkal ő lett a feleseged. Remélem sikerül megbeszelnetek.
Hu, de sok válasz, köszi mindenkinek!
Nem vagyok konfliktuskerülő, eleve olyan munkakörben dolgozom ahol egész nap konfrontálódnom kell másokkal. Nem erről van szó. Egyszerűen akik közel állnak hozzám mindig elsőbbséget élveztek magammal szemben, ez az én hibám.
Abban teljesen igazatok van, hogy ez a kommunikáción bukott meg, talán ha határozottabb vagyok, akkor váltott volna, viszont akkor mardosna a tudat, hogy én kényszerítettem bele.
Ezért is adagoltam neki pont annyit, hogy átbillentsem a megítélését, végül nem sikerült, sajnos.
Nem jogos, mert nem azt mondtad, amit gondolsz. Néma gyereknek, az anyja se...
Ok., hogy nem szép dolog veled szemben, de azért ne őt hibáztasd, mert te pipotya vagy.
Igazából becstelenség, amit csinálsz, nem tudom, belegondoltál-e. Pózolsz a nagy önzetlen mártír szerepében, közben elvársz valamit, aminek az ellenkezőjét kommunikáltad. Gyűjtöd még egy kicsit, aztán pózolsz majd a féktelen agresszor szerepében is, ne aggódj!
Azért becstelennek lenni, mert gyáva vagy odaállni... Szórakoztató lehet nagyon mindkettőtöknek, legalábbis ha tényleg a véretekben van a drámázás. Túl egyszerű lenne felnőtt emberként venni emberszámba azt, akivel kiválasztottátok egymást? Nem azzal tiszteled, ha könnyítesz a dolgán, főleg ha aztán sárba tiprod a saját gesztusodat is azzal, hogy utána felelőssé akarod tenni azért, mert nettó a rossz döntésre manipuláltad.
Szereted-e annyira, hogy minden lehetséges következményt vállalva lefolytatod ezeket a kis harcokat? Hiszel-e bennetek annyira, hogy tudd, hogy mindketten egyre erősebben jöttök ki minden ilyen vitából? Ha bármelyik kérdésre nem a válasz, férfiként, képes vagy-e elintézni, hogy ezek a dolgok rendesen működjenek köztetek?
"közben elvársz valamit, aminek az ellenkezőjét kommunikáltad"
De hisz leírtam, hogy én végig a váltás mellett érveltem neki. Az érzéseimről valóban nem beszéltem, ebben igazat adok, de hogy az ellenkezőjét kommunikáltam? Lehet túl fáradt vagyok ehhez, de istenbizony nem értem.
". Jó lett volna kicsit végre lazítani a gyeplőn"
Akkor nem is plusz bevételként gondolkodtál rajta, hanem rólad vegyen le terhet
33-ra,: tehát manipulalni próbáltad, ahelyett, hogy egyenesen megmondtad volna a veleményed. Nem sikerült a manipuláció, és most rá vagy mérges ezért. Lehet mindenhogy fogalmazgatni, ez az igazsag.
37-re: azt kommunikáltad, hogy teljes mértékben az ő döntése, neked mindegy. Miközben egyáltalán nem volt mindegy. Igen, az ellenkezőjét kommunikáltad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!