Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek van okom neheztelni a feleségemre?
Megpróbálom rövidre fogni, történet a következő: feleségemnek nagyon laza munkahelye van, az ő elmondása szerint is legfeljebb 1-2 órát kell dolgoznia naponta, cserébe nincs túl magas fizetése, illetve többször elmondta már, hogy jó lenne váltani mert ez szellemileg leépíti hosszútávon.
Kapott is nemrég egy jó ajánlatot, dupla annyi fizetésért, cserébe kicsit hajtósabb de nem vészes (hr pozi).
Kikérte a véleményem, én elmondtam, hogy szerintem előrelépés lenne, mert komolyabb munkát végezne és hát a fizetés sem utolsó, mivel épp építkezünk, növekvő energiaárak stb, nagyon jól jönne a plusz bevétel, mert sokszor így is ki van centizve a költségvetés. Azt is mondtam, hogy ez az ő döntése, én támogatni fogom, de titkon azért reméltem, hogy elvállalja, mert tényleg jó ajánlat volt.
Nem vállalta el. Mentegette magát a mondvacsinált ürügyekkel, de az igazság az, hogy tökéletesen jó neki a napi 1-2 óra munka, nincs felelősség, nincs tétje, egész nap csak eldumálnak a kollégákkal.
Ezzel szemben én széthajtom magam, rengeteget dolgozok, túlórázok, sokszor hétvégente is, és még így is nettó lemondás az életem évek óta. Jó lett volna kicsit végre lazítani a gyeplőn, itt volt rá a lehetőség erre visszamondja.
Nem mutatom ki felé, de nagyon haragszom rá, rosszul esett, hogy őt ez egyáltalán nem zavarja.
Ráadásul olyan helyre ment volna, ahol vannak ismerősei, tehát nem idegen közeg.
Mit gondoltok, jogosan haragszom rá? Közös az életünk, közösek a tervek, ehhez ő is kell és mégis úgy érzem sokszor egyedül kell megteremtenem a feltételeket.
Mégis hosszú lett, bocsi.
"Azt is mondtam, hogy ez az ő döntése, én támogatni fogom, de titkon azért reméltem, hogy elvállalja, mert tényleg jó ajánlat volt."
Ehelyett az igen, Juli, vállald el, mert én beledoglok a munkába, míg te csak lógsz egész nap lett volna a megoldás.
> de titkon azért reméltem, hogy elvállalja
> Ezzel szemben én széthajtom magam, rengeteget dolgozok, túlórázok, sokszor hétvégente is, és még így is nettó lemondás az életem évek óta. Jó lett volna kicsit végre lazítani a gyeplőn, itt volt rá a lehetőség erre visszamondja.
Néma gyereknek...
Ezért kell öszintén kommunikálni egy kapcsolatban.
Jogos vagy sem, haragszol rá. Ezt el mered neki mondani öszintén, úgy, hogy közben nem vesztek össze?
Itt az elsö kapcsolati kommunikációs házi feladatod.
"Nem mutatom ki felé, de nagyon haragszom rá." Osztán mér nem mutatod ki? Illetve nem utólag haragudni kell, hanem idejében kinyilvánítani a gondolataidat és érzéseidet.
"Mindenki szabadon dönthet az életéről." Szabadon döntött, hogy házasságban akar élni. Onnantól kezdve nem szabad, hanem a pár egyik fele.
Az volt a baj, hogy ezeket nem neki mondtad el. Persze nem kellett volna amolyan "sarokba szorítóan", csak elmondani, hogy látod te az életeteket.
Ettől még hozzátehetted volna, hogy természetesen elfogadod, ha ennek ellenére nem vált.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!