Miért nem foglalkozik egy férfi egy síró nővel?

Exem is ilyen volt. Nem akart kezelni egy konfliktust, inkább bőgött. Nem nem tudtam kezelni, nem akartam. Az empátiám meg addig tart, amíg nem akarja valaki felhasználni érzelmi zsarolásra a jóindulatom.

Baromi nagy csalódás, mikor valaki ilyen dolgokkal próbál sarokba szorítani, hogy inkább a szőnyeg alá söpörj mindent és ne kelljen a számára kellemetlen résszel szembesülni.

Mondjuk egy férfitől én akkor és ott tényleg nem ezt vártam, nőknél gyakoribb ez az alattomosság, egyenes és hatékony kommunikáció, illetve társhoz-partnerhez illő viselkedés helyett.

20-ra:

És köztudomású, hogy sok esetben olyan partnert választunk, mint ellenkező nemű szülőnk.

Neked BPD-d van és hisztizel, neki meg egyéb gyerekkori traumái a kommentjeid szerint. Megvan mindkettőtöknek a maga baja, ennyi a válasz a miértekre.

Talán a személyiségzavaroddal kéne törődnöd.

Csak nekem furcsa ez a kapcsolat?

Annyi szépet és jót mondtál erről a férfiról, de olyan veszekedések zajlanak köztetek, ami nemhogy síráshoz vezet, de ahhoz, hogy kint alszol az autóban?

Nálam egy közepesen jó kapcsolathoz is hozzátartozna, hogy nem futunk ki a házból, hanem maximum a másik szobáig, aztán ha lehiggadtunk, akkor megbeszéljük és megbékülünk lefekvés előtt.