Srácok-férfiak: Miért lehet az, hogy sok párkapcsolatban élő nő arra panaszkodik, hogy nem foglalkozik vele a párja/férje, nem fordít rá elég időt?

Ez forditva talan nemigy van? Szerinted a Nők ugy kellnek fel reggel hogy : NA ma foglalkozok a páromal,hogy jobbá tegyem a kapcsolatomat vele igy 5 év után...

Elso kommentelovel kicsit egyet értek.Csajok hozzá vannak szoktatva,hogy kis majmocskák korbeugrálják őket.Idővel ez a sok nyalakodás már hianyzik az egójuknak...

Azért mert a nők egy idő után elvárják, hogy a férfi MINDENT, de szó szerint mindent rendeljen alá nekik és az ő céljaiknak. Egy nőnek még házasságban is lehetnek barátnői, akikkel persze joga van elmenni kávézni, sütizni. Egy férfinak viszont nem lehetnek barátai, mert ha egy szombaton elmenne pár haverjával sörözni, abból óriási balhé van.

Aztán a nő azt is elvárja, hogy a férfinak legyen jó egzisztenciája, megbecsült állása, jó körülményei - ugyanakkor azt is elvárja, hogy folyton az ő szoknyája mellett legyen, rajta kívül ne legyen élete. Azt, hogy ez a kettő így üti egymást, a nők többsége nem igen érti meg, ugyanis hogyan is lenne a férfinak jó egzisztenciája, ha folyton csak a nő mellett legyeskedik? Ha viszont a férfi tenni akar a jó egzisztenciáért, ami által a nőnek is jobb körülményei lennének, na akkor jön a tipikus szöveg, hogy "nem foglalkozol velem eléggé".....

Hát röviden ezért....

Szerintem alapvetően 2 ok miatt:

1) A párja tényleg nem foglalkozik vele eleget.

2) A párja lehetőségeihez képest igen sokat foglalkozik vele, csak a nő női magazinokat olvas / műsorokat néz, ahol szüntelen bombázva van a tudatalattija olyan üzenetekkel, hogy a férfinak állandóan érzelemgazdagon foglalkoznia kell a nővel, és önző követelőzős hisztizsák lesz a nő akkor is, amikor egyébként nem lenne gond a párkapcsolatával.

#6:

Inkább tapasztalt férfi vagyok ... kapcsolatban :-P De forever alone soha nem voltam, mert bármikor, bármire találok partnert, ha olyan kedvem van :-P (a hím sovinisztát nem tagadom :-d )

#5: tök igazad van, de az meg már csak a férfin múlik, hogy ennek mennyire enged. Fel kell ismerni és különbséget kell tenni a napi csipogás és a valódi elhanyagolás között. Mert csipogás mindig lesz, még ha jól is érzi magát az imádott(!) nő.

Most hallgattam végig egy monológot arról, hogy milyen rossz, hogy neki dolgoznia kell és sose lesz nyugdíjas, vagy ha igen, azt már nem is tudja majd élvezni mert ráncos lesz és öreg és ennek nem kéne így lenne, ha bankigazgató lennék, de hülyeség lenne felülni neki és rosszul érezni magam. Mellette most tette ki facebook-ra, hogy mennyire én vagyok az igazi (szó szerint idézve).

Szóval figyelni kell az imádott nőre, de nem kell mindenáron megfelelni, mert az igények egyre csak nőnének de nem feltétlenül lennének ettől boldogabbak is. Szerintem :)