Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
27 évesen fogadjam el ami van vagy merjek még élni?
27 éves vagyok (lány), és 5 éve vagyok kapcsolatban egy nagyon rendes sráccal. Előtte nekem volt egy hatalmas szerelem az életemben (valószínűleg soha az életben nem fogok senkit így szeretni mint őt) de a távolság elszakított minket egymástól (külföldi a srác), pár évet éltem kint addig együtt tudtunk lenni de utána haza kellett jönnöm. Ezután ismertem meg a mostani páromat akivel nagyon harmónikus a kapcsolat de igazából hamar rájöttem hogy sosem voltam belé szerelmes. Megvolt a szenvedély, az izgalom az elején de hamar elmúlt. Viszont jó volt maga a kapcsolatunk,meg az is, igazi lelkitárs, szeretem őt mint embert de nem vagyok szerelmes. Néha a szex is már nehezemre esik vele mert nem úgy tekintek már rá...
Sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés hogy most még itt vagyok 27 évesen, most vagyok fiatal, most tudok még elmenni bulizni, élvezni az életet, szerelmesnek lenni stb. Megéri maradni ebben a párkapcsolatban és elfogadni ezt ami most van? Nyugodt, kiegyensúlyozott élet (kicsit már mama/papa életmód) vagy inkább lépjek ki és éljek? Sajnos közben elkezdett hiányozni a régi szerelmem is,sokat fantáziálok mert belegondoltam abba is hogy most már ki is tudnék költözni ha úgy van. Persze nem miatta akarom felbontani ezt a mostani kapcsolatot hanem magam miatt. Félek hogy később megbánom ha most nem kezdem el kicsit a saját utamat járni. De persze bennem van a félsz attól is hogy esetleg azt bánom meg ha elhagyom azt kiegyensúlyozott (lelkitársi) kapcsolatot ami most van.
Mit gondoltok? Volt már más is ilyen helyzetben? 27 évesen már üljek le a seggemre és fogadjam el ami van? Vagy merjek még élni?
válasza: válasza:Hasonlóban voltam, bár az én exem nem ismerte a nem kifejezést. Erőszakos volt, és tudom, hogy ez az évek során csak súlyosbodott volna. 5 évet töltöttünk együtt, de fokozatosan így is egyre többet engedett meg magának az én káromra.
Én rettegtem 25 évesen szakítani, mert felénk a korombeliek többsége már hosszú kapcsolatban él, házas, esetleg gyerekek is vannak már. Ettől függetlenül a szakítást nem bántam meg, mert van, aminél még az egyedüllét is jobb.
válasza:Nehez...
Es szerintem ne az itteni valaszok alapjan donts, mert ugyan leirtad a problemat, de ettol fuggetlenul nem ismerunk titeket, az erzeseiteket es a kapcsolatotok minden reszletet. Ezeket csak es kizarolag ti tudjatok.
Szoval magadnak kell feltenned kerdeseket, hogy boldog vagy-e? Mi a terved az eletben? Milyen jovot varsz ettol vagy barmilyen parkapcsolattol?
Mit szeretnel? Vele vagy massal el tudnad kepzelni a jovot? 5 ev utan gondolod, hogy masba meg izzoan szerelmes lennel? Egyaltalan mi a baj a jelenlegi kapcsolatoddal, csak annyi, hogy nem langolsz a szerelemtol?
Egy kapcsolatban lehetnek hullamvolgyek, dolgozni kell rajta.
Köszönöm a hozzászólásokat!
Sajnos sokan írtátok hogy kapcsolatban is lehet járni bulizni. Sajnos a párom nem az a típus. Nemhogy velem nem jönne de engem sem szeret engedni bulizni, nagyon féltékeny típus.
A szex részét meg már nem nagyon bírom feldobni is bármivel. Nem vonzódom már hozzá mint férfihoz, barátként tekintek rá. Nem kívánom és szinte nekem már kényszer az egész.
Ő sajnos nagyon szeret engem ezért kicsit félek, mert nem akarom hogy rossz legyen neki, vagy hogy miattam szenvedjen, nem tudom még miként tudok kilépni vagy hogy mit tegyek de úgy érzem most már én is megfogalmaztam magamnak hogy ennek vége kell hogy legyen. Nem így akarom leélni az életem.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!