Hogyan fogadjam el és nyugodjak bele hogy egyedülálló vagyok 30 évesen?

KB 3 éve ismerkedem társkeresőn, egy egy éves szex kapcsolatom meg egy fél éves nagyon rossz kapcsolatom volt ez idő alatt. Eddig max 1,5 év volt a leghosszabb kapcsolatom, és több volt belőle, mint amennyit szerettem volna. Most is ismerkedem, de már azon is bőgök ha én nem tetszem, meg azon is ha nekem nem tetszik. Akkor is bőgök ha más megházasodik, meg kérik a kezét, vagy gyereke születik, nagyon ki vagyok borulva miatta, mert én is szeretnék, annyira szeretném ha működne végre hosszú távon. Közben meg vissza hallom a kollégáim rosszindulatú megjegyzéseit amit a hátam mögött mondanak hogy biztos leszbikus vagyok azért nincs barátom, meg ha ideges vagyok az tuti szexhiány miatt van stb.

Hogyan nyugodjak meg, hogy kezeljem a dolgokat hogy végre tudjak ismerkedni tovább és nekem is legyen egy normális kapcsolatom? Hogyan ne essek át a ló túlsó oldalára(ez alatt azt értem, hogy mindegy hogy ki, csak farka legyen, összejövünk) . Ez nagyon nem lenne jó hoszú távon, már ismerem magam e téren, ha nincs vonzalom, előadom a jégkirálynőt, csak szívatnám szegényt. Tudnátok jó tanácsot adni hogy helyre tegyem magam lelkileg? Úgy érzem magam mint egy párkeresési hadirokkant, annyi már a seb. Totál kifordulok magamból, főleg ha egyből a szexszel jönnek, nagyon csúnyán küldöm el a p*ba. Teljesen kivagyok. Mit tegyek hogy újra normális legyek, ha egyedül, akkor egyedül. Hogyan tudnék beletörődni hogy vénlány maradok, pár és család nélkül?

Légyszi, segítsetek! :'(

(Nem kérek ajánlatokat privátban légyszi, nem ez a kérdés. Köszi)