Introvertált, barátok nélkül fogadjam el azt hogy 30 évesen nem jut senki nekem?

Interneten.

Amúgy nem "jut", hanem nagy áltagban az emberek tesznek érte.

Programot neked kell csinálnod nem másnak.

Elhívod kajálni, vagy egy sétára, bringázni bármi.

Nem értem, miért erőltetnéd, hisz nem véletlen, hogy nem volt eddig se, senkid és barátaid sincsenek. Nem rosszból írom. Én belementem egy ilyen férfivel egy viszonyba. Sokat változott a hónapok alatt, elkezdett nyitott lenni. Nagyon jó volt vele lenni. Közös terveket is felvázolt a jövőre vonatkozóan. Beleszerettem, reméltem, hogy van közös jövőnk. Erre a reakciója az volt, hogy elkezdte bezárni magát, mondván, hogy ő nem tudja magát elképzelni kapcsolatban mégsem, mert fél, hogy elveszíti a szabadságát, a rengeteg énidejét stb. Nem tudott mit kezdeni az egésszel. Azt mondta, innentől inkább egyedül lesz, nem is kell neki senki. Nekem nagyon összetörte a szívem, mert nekem ő álmaim férfija volt. Hónapokig szenvedtem ebben a viszonyban úgy, hogy ő időnként ellökött, mikor menni akartam, akkor meg visszahúzott.

Szóval biztos vagy benne, hogy fel tudod adni a magányodat és tudsz szeretni valakit telkesen? Mert ha nem, akkor maradj így, ahogy vagy.

“ Kinézetemmel nincs baj”

Mindig itt van a kutya elásva! Azt hiszik nem azzal van a gond, pedig olyanok mint egy teleszart búváruha