Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit lehet kezdeni egy olyan férfival, aki csak kérésre segít be az otthoni dolgokban, de magától nem tesz semmit?
2 kisgyerekkel vagyok itthon, az egész napom pakolásból, takarításból, mosásból áll, reggel kezdődik minden elölről. Széthagyja a szennyes edényeket, a használt zsepiket, a kajamaradékot, a szennyes ruhákat. Ha felgyűlik a házimunka, akkor is megvár engem, mert a férjem magától semmit nem csinál. Ha kérem, hogy ezt vagy azt csinálja meg, akkor többnyire megteszi (van, mikor "elfelejtődik", vagy "későn aludtak el a gyerekek, és már nem akartam zajongani" vagy elalszik szimplán), de sosem nézi magától, hogy hol van elmaradás (pl kimosott ruhák elrakása, vagy gyerekjátékok összeszedése), és meg sem kérdezi, hogy mit tudna segíteni. Oké, kora reggel megy el itthonról dolgozni, és 6-fél 7 körül ér haza, utána elvan a gyerekekkel, úgyhogy tudom, hogy ő is fáradt, de nekem meg non stop a teendőkkel kell foglalkoznom, és sokszor egy szusszanásnyi időm sincs. Volt, hogy a fél kanapéra nem lehetett leülni a halom cucc miatt, és mikor célzólag megkérdeztem, hogy őt nem zavarja-e a kupleráj, akkor azt válaszolta, hogy de, de nem állt neki pakolni...
Kezdek nagyon belefáradni az egészbe. Már többször beszéltünk erről, mindig megígéri, hogy majd többet segít, de sosem történik semmi. Ha panaszkodom néha, akkor van, hogy mondja, hogy bárcsak tudna segíteni, vagy megkérdezi, hogyan segíthetne, de aztán ha szóvá teszem, hogy ezt vagy azt megtehetné, akkor vagy veszekedés lesz a vége (mondván, hogy márpedig ő segít), vagy valahogy komolytalan lesz az egész. Pár hónapja meg lett beszélve, hogy milyen házimunka kinek a feladata, de azóta sem történt semmi, zömében mindent én csinálok. Ha megkérem valamire, megcsinálja, de én már unom a kuncsorgást. Nem kérnem kéne szerintem, hanem neki, mint társként, itt lakóként magától kivenni a részét.
Kaját is mindig én készítek este, és néha cikinek érzem, ha annyira összecsapnak fölöttem a hullámok, hogy meg kell kérnem arra ,hogy vágjon magának a kenyérből...
Most még oké (illetve nem oké, de jobban elnézem), mivel én vagyok itthon a gyerekekkel, de majd lesz, hogy visszamegyek én is dolgozni, és félek, hogy akkor is rajtam marad minden...
Az nem opció, hogy hagyjam felgyűlni a dolgokat, és majd hátha megcsinálja, mert nem. Volt, hogy 3 hétig állt a mosogatóban 1-2 dolog, mert a mosogatógépbe nem lehetett berakni, nekem meg nem volt annyi időm, este pedig energiám minden más mellett, hogy fél órát még mosogassak. De ez leginkább csak szemléltető példa, hogy mennyire 💩ik a teendőkre.
Minden egyebet is én intézek, ha tudok, igyekszem tehermentesíteni (plusz így tuti nem lesz halogatva, elfelejtve az elintéznivaló, főleg, ha fontos), akár a 2 gyerekkel együtt megyek el vmiért, ha napközben kell intézni, de én ezt nem kapom vissza az itthoni dolgokban. Sokszor emiatt már eléggé nyomottnak is érzem magam, néha a sírás kerülget.
Szerintetek mit lehet (ha lehet) ezzel a helyzettel kezdeni? Vagy valóban csak az én dolgom lenne, és túlzás elvárni a mindennapi segítséget úgy, hogy dolgozni jár?
#9 sajnos igazad lehet. Ennyire mélyen nem gondoltam bele ebbe a szituációba.
11# köszönöm, jó ötlet, kipróbálom. Hátha jól sül el.
#14: mert az a normálsi h valaki akar gyereket.
Én inkább azon vagyok meglepődve hogy egy háztartásbeli nyaggatja a férjét hogy takarítson... azért én baromira elszégyellném magam
De miért pakolod el helyette amit széthagy?
Nálunk az van kimosva, ami a szennyes kosárban van, és csöppet sem érdekel ha máshol hagyja, nem nyúlok hozzá, simán körbeporszivózom. Mindenki magának pakolja el a tiszta ruháit a szekrénybe, én csak leszedem, összehajtom, és rárakom az ágyára a sajátját. Ha akar tiszta ruhát, be kell rakni a koszosat a szennyesbe, a tisztákat meg a szekrénybe, vagy tőlem aludhat is rajta.
Szanaszét hagyott zsepi, pohár, szemét esetén meg megmondom hogy ezt itt felejtette, nyitott szekrény ajtónál szólok hogy elfelejtette becsukni, stb. Mindig. Ha kell 30 percenként. Nem csinálom meg, ezeket egy óvodásnak is tudnia kell.
Ehhez a két dologhoz ragaszkodom, egy idő után belejött.
Minden mást megcsinálok, de ezeket nem vagyok hajlandó.
#15 egész nap a gyerekekkel vagyok, mindkettő 2 év alatti. A nagy sokszor folyamatos figyelmet igényel (attól függ, mennyire van nyűgös napja), és még így is kevesebbet foglalkozom vele, mint amennyit szeretné, mert ő annak örülne, ha egész nap olvasnék, játszanék vele. Nyilván ezt nem tehetem meg.
#16 nem nyaggatom, hogy takarítson, de egy alapvető rend tartása magunk után szerintem nem kéne, hogy túl nagy elvárás legyen.
#17 azért rakom el utána, mert mint írtam, akkor az ott is marad. És azért engem zavar, plusz ha nagyon felgyűlik, akkor sokszor akadályoz is itthon. Kicsi a lakásunk, botladozni lehet egy-egy ilyen széthagyott dologban. Ha szemetet hagy elől, azért többnyire szólok, de már meguntam a "b.szogatást", nekem sem esik jól állandóan noszogatni ilyenekért.
Két gyerek mellett ne akarj patikát otthon.Tovább megyek: azt se akard, hogy viszonylagos rend legyen. Két kisgyerek mellett baromság, kizsigerel.
A férjed valószínűleg nem a bohócot polírozza egész nap a munkahelyen. Még ha te esetleg úgy is gondolnád. Az, hogy egyáltalán foglalkozik a kicsikkel, már becsülendő a mai világban. Nem egy családról hallani, hogy apuka haverozik, vagy beül a PS elé munka után.
Kertes ház: a volt feleségem is ilyesmi volt, mint te. Hiába segítettem a háztartásban, a sok is kevés volt. Amikor az udvaron kellett volna segítenie, akkor viszont mindig volt kifogás: ez nehéz, ez férfi munka. Gyakorlatilag még a gyümölcsfák szüretelése, és a lekvárfőzés is rám maradt, mondván, túl nagy munka. XD De a krva csetrest nem szabadott otthagyni a mosogatóban estére, mert még reggelik kivirágzik.
Sokáig húztam mellette, de végül elváltunk. Megmondom őszintén, ha az ágyban is ilyen vagy, én már rég otthagytalak volna a férjed helyében. Egész nap otthon vagy, ez nem mindenkinek vágyálma, főleg, ha olyan munkahelye van egyébként, amit szeret csinálni. De a gyereknevelés az ezzel jár:pakolás, aggódás, elfáradás, ugrálás.Neked most ez a munkahelyed, a férjed otthagy 2 tányért, azt nem tart semeddig elmosni, ha már úgyis mosogatsz.
Ne legyél rinyagép, gyönyörködj a kicsikben, amíg lehet, és csináld a dolgod, ahogy a férjed is a munkahelyén!
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!