Nagyon durva dolgok történnek velünk. Régen nagyon sokszor becsapott, voltak lányok, akikkel chatelt, udvarolt neki, stb, bár nem csalt meg. Mit rontottam el? Tényleg ezt érdemlem?

Én is voltam ilyen kapcsolatban. A lényeg, hogy ne értékeld le magad. Kaphatsz Te ennél sokkal jobbat is, aki tisztel és becsül. De persze a dolog kétoldalú. minél jobban nem bízol benne, anál jobban fog hazudni. Tapasztalat. Én csak annyit mondanék (magamnak is ezt mondtam akkoriban), hogy ha nem tetszik és zavar a viselkedése akkor hagyd el, de ha nincs erőd és gyenge vagy, akkor maradj vele, de akkor ne is panaszkodj. Van választási lehetőséged és a Te döntésed ez, ezért vállald a felelősséget!!! Nincs annál nevetségesebb sztem, mint hogy valakinek vannak lehetőségei, de ő benne marad a rosszban, de mégis panaszkodik. Ha nem tetszik tessék lépni! Gondolom ismered a mondást: "vagy megszoksz vagy megszöksz!" Ne haragudj ha kicsit erős voltam, de ez máshogy nem megy! Mással szemben sem és magaddal szemben sem!

ha szereted és előtted van a rózseszín köd, akkor nincs utolsó csepp. Aztán egyszer panaszkodsz valakinek vagy csak leülsz magadban és átgondolod a dolgokat. És rájössz, hogy ez így nem megy. Vagy egész életedben boldogtalan leszel és panaszkodsz, amivel mások és a saját magad idegeire mész és kikészülsz, vagy lépsz. Nehéz, és lehet hogy egy hétig vagy hónapig kínlódsz a hiányától, de hosszú távon megéri. Sajnos muszály keménynek lenned. Ha puhány vagy és nem tanulsz meg kiállni önmagadért, semmire nem viszed az életben. Muszály eljutnunk egy idő után arra a szintre, hogy azért mindent velünk sem lehet megcsinálni. Én is ilyen voltam, mind a családommal, mind a párommal és a munkahelyemen is. Mindig mindent úgy akartam csinálni, hogy mának jó legyen, ahogy elvárják tőlem, hogy mindenki kedvence legyek. Az exemnél is, hogy elfogadjon az anyukája, hogy megadjak neki mindent és persze tűrjek, mert az a nő dolga. De szerencsére öntudatomra ébredtem és rájöttem én tök jól megvagyok egyedül is. Kiálltam magamért, fogtam a cuccaimat elköltöztem otthonról, a pasim anyját helyretettem és onnantól kezdve lesz@artam másokat. A saját életemet élem és nem másokét. Neked is a saját életeted kell élned és nem úgy, ahogy azt a pasid éppen jónak látja. Ha azt veszi észre hogy Veled bármit megtehet, akkor meg is fog. De ha észreveszi, hogy a sarkadra állsz, akkor ne aggódj egyből megváltozik. Ha meg nem, akkor annyi magányos srác van a világon. Egy nőnek nem az a dolga, hogy mindig csak tűrjön. És igenis tudunk létezni pasik nélkül is. Végülis inkább legyek egyedül, mint egy ilyen kapcsolatban. De ha belegondolsz most is egyedül vagy, mert folyamatos hazugságban élsz, ahol még egy őszinte ölelést sem kapsz. Akkor meg már jobb a semmilyen, mint a hazug!

még annyit, hogy egy szerelmes nő szinte mindent meg tud szokni. Hány olyanról olvasok, akit állandóan ver a férje vagy tök nyílvánvalóan folyamatosan csal, vagy éppen elissza a család összes pénzét. Nagyon sok nőnek még ez sem elég,mert szerelmes és még ez is belefér. Tehát tényleg csak az az esélyed, hogy józan paraszti ésszel átgondolod az egészet és ráébredsz dolgokra. De amíg rózsaszín köd van, nem lesz utolsó csepp...

Szia! Én egy kicsit másfelől közelíteném meg a dolgokat...az ilyen "felesleges hazudozás" szerinte betegség, legalábbi én így gondolom. Az én párom a kapcsolatunk elején többet hantázott, mint amennyi igazat mondott...azt hittem, ismerem, aztán sorra derültek ki a kis bakijai (mert ugye nehéz kézben tartani a szálakat ha sokat hazudik vki, kinek mit mondtál,van e alibid, ilyesmi). Rájöttem az okára: azért hazudozott, mert kisebbségi komplexussal küszködött és a nagyotmondással meg a történetek kitalálásával próbált meg izgalmasabb és értékesebb embernek tűnni. Észre sem vette, hogy folyamatosan hazudik, mintha egy kis álomvilágban élt volna, mintha önmaga is elhitte volna amiket mond. Először rá kellett ébresztenem erre a tényre! Előbb fel kellett ismernie, hogy mit művel, és hogy mindenki rajta röhög emiatt, elmagyaráztam neki, hogy ezzel nem azt éri el amit szeretne, hanem épp az ellenkezőjét, nevetségessé és szavahihetetlenné teszi önmagát. Hónapokba telt, mire ezt megértette. Második lépésben meggyőztem arról, hogy én önmagáért szeretem, én azt az embert szeretem, aki meztelen lélekkel, minden érzelmével,gondolatával áll előttem, és a hazugságai felöltöztetik ezt a meztelen lelket, és elrejtik a szem elől. Pedig ruhában már senkit sem érdekel, hiszen nem valóságos... ilyen és ehhez hasonló példákat mondtam neki... és éreztettem vle, hogy önmagáért szeretem...ha kitalált vmi hazugságot, kimutattam, hogy nem tetszik és nem örülök neki, mikor őszintén viselkedett, a szerelmem mutattam felé... elég hatásos terápiának bizonyult, mert a hazudozás kb 80%-al csökkent azóta és úgy érzem folyamatosan javul, gyógyul a szerelmem...nekem már sosem hazudik :) másoknak még néha, ha kibúvót keres valami alól, de az is ritka és próbálom leszoktatni erről is...persze hosszú folyamat volt (1 év), amíg ezt elértem, de nem bántam meg, hogy nem adtam fel, mert most 100x jobban szeretem őt mint akkor :)