Mit tegyek, ha a férjem folyamatosan felhozza, hogy akar második gyereket, én viszont semmiképp?

Essen teherbe és szülje meg

Akkor lesz gyerek.

A saját példánkból kiindulva, én nem hagytam magam. Ugyan a várandósság, valamint a szülés egyáltalán nem viseltek meg, maga az "anyaság" azota is valamiféle trauma számomra. Tudom, nem szabadna ilyet leírnom. Tűzbe tenném a kezemet a kisfiamért, imádom őt mindennél jobban, de valahogy azóta sem érzem azt, hogy ez az én utam. Férjem idősebb jóval, ő szorgalmazta leginkább a családalapitást annak idején, én még vártam volna. De mivel nagyon szerettem őt, igen, vágytam arra, hogy boldoggá tegyem.

Persze, nem változtatnék semmin, igaz, mi válunk, de nem emiatt.

Egy ideig téma volt a 2. a részéről, én viszont határozottan elutasítottam még a gondolatát is...egy idő után már ő sem vágyott rá.

Tegyetek egy főpróbát! Legyen mondjuk két hónap!

Elsőként a fizud felét kössétek le, hogy ne férjetek hozzá, te pedig a munkán kívül semmit se csinálj, a fekvésen kívül. A férjed oldja meg a gyereket, oviba vinni, hozni, házimunka, főzés, mosás, stb. Minden délután menjen át egy ovis csoporttárs játszani. Így kipróbálhatja a férjed, hogy mi van, ha első perctől fekvésre ítél a doki, mondjuk vérzés, görcsök és egyebek miatt. Ne adj isten kórházba kerülsz... Kipróbálhatja, milyen, ha ketten vannak, és dupla annyit lehet pakolni meg takarítani, miközben egymást nyúzzák. Aztán egy hónapra költözz el anyádékhoz: kipróbálhatja, mi van, ha hetekre, hónapokra, kórházba kerülsz. De ha drasztikus akarsz lenni, akkor kérj kölcsön arra a hónapra egy kiskutyát is, a gyerek mellé. Az már majdnem olyan, mintha egy babával marad egyedül, mert megtörtént a legrosszabb...

Nem akarja? Ja, hát akkor minek akar még egy gyereket? Vagy úgy gondolja, hogy abban is csak addig vesz részt, amíg élvezet? Egy dugás, aztán kész?