Voltál már olyan kapcsolatban, ahol folyamatosan megaláztak, bántottak?

Voltam. Vége van, szerencsére.

21/L

Nem voltam. Az utolsó férfi, aki ezt megtehette velem, az az apám volt... de vele sem beszéltem felnőttként. Életem legeslegjobb döntése volt, amikor azt mondtam, kizárom az életemből: megkönnyebbültem, felszabadultam, és újraépíthettem a szétcseszett önbizalmamat. Pedig szerettem, hiszen az apám volt... raádásul rettenetesen apás voltam gyerekként, amikor még nem itta el az egyet.

Hidd el, amikor szakítasz, lehet, hogy lesz ez egy meghasonlott érzésed, de végeredményben a világ legfelszabadítóbb élménye minden fájdalmával együtt.

Én a válás mellett döntöttem, épp emiatt.

Nem fogod örökké szeretni, előbb-utóbb öntudatra fogsz ébredni, és onnantól b*szhatja (már bocsi).

Legalábbis remélem, hogy leszel olyan erős, hogy elhagyd.

Az a kulcs, hogy folyamatosan.

Vagyis az első után nem vágtad ki a francba. Nyelsz és tűrsz. A pasid meg tudja, hogy úgy beszél veled, ahogy kedve tartja, mert úgyse hagyod el. Persze, hogy bunkó és megalázó!

#2:

Szakmai észrevétel, hogy mégis kb te írsz a sérelmeidről a legtöbbet.😅

#6, ha elhagyja a szàmat az abortusz kifejezés, azonnal ràülhetsz.

Értemén, h te egy felszínes fos alapjàn ítélsz, de, ha màr pszichómókusnak készülsz, nézzzzzz mélyebbre.

Csókolom a fellengzős szàdat, Noren.