Megtartanátok ez esetben a babát?

Tényleg nehéz lehet nektek, ha az érzelmi oldalról nézzük, ez rettentően nehéz és fájdalmas.

Ha az ész irányából, akkor nyilvánvaló mit kell tenni, bár ez mindenhogy szörnyű.

Egy ilyen kérdésben nem lehet helyettetek dönteni, így nem is írom azt, hogy a helyedben mit tennék, azt írom hogy ha én kerülnék ilyen helyzetbe, akkor mit tennék.

Én megtartanám. Bár nekünk minden vágyunk egy gyermek, és már egy ideje próbálok teherbeesni, nekünk nem sikerül.

Eszembe nem jutna elvetetni, ha ennyire vágyom rá mint most.

Tudom, tudom, szegények vagytok, de én tudom mi az, hogy szegénység.

Én konkrétan mélyszegénységben nőttem fel, most is még, közel 30-éves vagyok és nagyon nagyon keményen megkell dolgoznom azért, hogy meglegyen mindenünk. A férjem is szegénységben nőtt fel, ők nem voltak annyira szegények mint mi, de nekik is voltak problémáik.

De, tudom hogy ez valami rózsaszín álom, ha valaki ezt írja, nekem elképesztő boldog gyerekkorom volt. A szüleim a világ legjobb emberei, a legjobb szülők valaha, bár igaz hogy nem kaptam meg minden anyagi dolgot mikor gyerek voltam, hisztiztem a barbikért, és stb, de mérhetetlenül sok megértést, szeretetet, támogatást kaptam és kapok a mai napig tőlük, így nem bánom egy percét se annak, hogy élek vagy hogy szegény voltam.

Kiemelném, hogy ez az én véleményem. Ha! Te nem akarod ennyire a gyermeket, ha semmiképpen nem tudod megoldani, vagy esetleg a párod nem tud jobb állást kapni, és mindez ennyire nyomaszt, ne vállaljátok be, semmiképp se akarlak befolyásolni.