Lehetséges olyan emberhez hozzámenni, családot alapítani, akibe nem vagyok és soha nem is voltam szerelmes?

23 éves vagy, úgy csinálsz, mintha 83 lennél és utsó lehetőség...

Lehetni lehet így, csak nem érdemes. Vele is kitolsz, de magaddal még jobban. Gyorsan szülsz neki gyereket is, majd megérkezik az életedbe a szerelem és még csak 26 vagy mondjuk, jön a dilemma na most mi legyen...

Nagyon-nagyon ráérsz!!! Ne menj hozzá!

Én most félreteszem a társadalmi evlárásokat, egyrészt mert ez elég összetett kérdés.

Másrészt a szerelem ( extézis, lángolás stb) csak hormonok, egy állapot, ami úgy is elmúlik, 10 év múlva -jó esteben- egy mély kötődés és stabil kapcsolat lesz. Ez elérhető viszont lángoló szerelem nélkül is, bármennyire hatnak ránk a habosbabos amcsi romantikus filmek, meg a mesék habbal..

Ráadásul nem is tartósabban a lángoló szerelemmel induló házasságok, mint a másik, csendesebb, de mélyen kötődő típusúak.

Viszont, ami elönti h neked melyik a fontos, az te magad és a saját igényeid. Itt írta pont valaki, hogy attól függ, te mire vágysz?

Ha pl te meg akarod élni a lágnolást, szenvedélyt, amire most nincs ehetőséged, akkor az hosszútávon bukó, mert idővel úgyis véget ér, és/vag másfelé fogsz menni legalábbis..

a pedig már nem vágysz rá, mert mondjuk csalódtál, nem működik, stb és belül egyáltalán nem akarod megélni, jó neked így, akkor működhet hosszútávon.

Minden azon múlik, hogy kellően őszinte legyél önmagaddal, és tudd mire vágyódsz. Sajnos voltam/vagyok hasonló esetben.

Teljesen igazad van utolsó,44-es vagyok.

Eleinte én is ezt a langolast kerestem, mert minden korábbi kapcsolatomban ez volt, a mostani pedig nem így alakult. Sokáig dilemmaztam, de végül örülök, hogy benne maradtam, egyértelműen jól döntöttem.

23 vagyok egyébként és sosem volt ennyire kiegyensúlyozott, szeretetteljes és boldog kapcsolatom.

Jó néha a hevesség, ez nálunk is megvan, de ez egyáltalán nem az a toxikus kapcsolódás, mint a korábbiak.

Ami szerelmi és heves kapcsolat, közel sem biztos, hogy toxikus.

A hullámvasút más kérdés, az toxikus.

Én nagyon nem nevezném toxikusnak azt a hiper intenzív valamit, ahol érzelmileg kiélezett minden, mint valami drogos trip.

Szerintem pont az a lényeg, hogy különböző színek vannak az életbe és az sem baj, ha nem fér bele minden egy életbe. Az meg pláne nem baj, hogy egyszerre nem lehet mindent mindig. Ez ad egy másik intenzitást az életben, hogy választanunk kell, hogy ez vagy az. És az egyiket elveszítjük. Ahogy amikor bármit döntünk, mondjuk szakmát is, akkor is bizonyos utak örökre elzáródnak. És ez ilyen. Lehet kicsit fájdalmas is, de szép is. Nem lehet úgy dönteni, hogy közben ne mondanánk le más dolgok lehetőségéről.