Lehetséges olyan emberhez hozzámenni, családot alapítani, akibe nem vagyok és soha nem is voltam szerelmes?

23 vagyok. 3 éve összetörte valaki úgy a szívem, hogy azóta sem sikerült teljesen helyrejöjjek belőle.

Itt van ez a férfi, szeretne komolyabban tőlem. Összeköltözni, házasságot, családot.

Anyukám bátorít, hogy igenis vágjak bele, egy felnőtt embernek nem elég az, ha hetente 3-szor együtt alszunk és hogy higgyem el, hogy a szerelem elmúlik mindig, sokkal fontosabb, hogy amúgy milyen, tisztel-e, hogy áll hozzám.

Legjobb barátnőim szerint is menjek bele abba, hogy összeköltözzünk és hogy más egy ilyen férfiért összetenné a két kezét, utánam meg szó szerint szalad és lesi minden kívánságomat. De közben meg nem tudom, le lehet-e élni így egy életet.

Mondjuk az igaz, hogy a házasságok több, mint fele válással is végződik...

Az a baj, hogy én meg nagyon igénylem, hogy valaki törődjön velem, itt legyen, hercegnőként bánjon velem és én legyek a világának a közepe. Ezt ugye sok pasi nem tolerálja/direkt nem teszi meg. Ő pedig igen... És még így sem érzem azt, hogy úristen de szerelmes vagyok.