Lehetséges olyan emberhez hozzámenni, családot alapítani, akibe nem vagyok és soha nem is voltam szerelmes?

Nem tudom hogy ez mit takar. Elvárod hogy pl vegyen dolgokat? Nem csoda hogy sok fiú erre nem hajlandó mert kihasználása szaga van.

Összekoltözés szerintem még nem gond, a házassággal viszont várj. Az előzővel feltételezem nem életetek együtt, valószínű nem is ok nélkül ért véget a kapcsolat. Ne nyalogasd túl sokáig a sebeidet, 3 év után próbálj meg továbblépni.

Ha összeköltöztök és úgy látod mégse megy akkor viszont szakíts. Semmiféleképpen ne házasodj úgy hogy nem vagy 100% biztos a házasságban. Vele se lenne fer meg te se lennél boldog (szerelemtől függetlenül mondom)

Ezzel az a baj, hogy összeházasodtok, lesz 2 gyereketek, aztán 35 évesen rájössz, hogy bas*ki, elcsesztem az egész életemet, sőt mi több, biztos vagyok benne, hogy 30-40 között megfogod találni A nagy szerelmedet, csak akkor már két gyerek fog csüngeni a melleden.

Ezt akarod? 23 vagy. Előtted az egész életed. Tönkretennéd a férjedét is, a sajátodat és még 2 gyerekét például? Járkálnál 35-40 évesen más férfiakhoz, míg a gyerek oviban van, mert megtalált a szerelem?

Remélem tudod, hogy ez nem helyes. És nem vagy ennyire önző és nem hallgatsz ennyire másokra.

Ez a régen sem szerelemből házasodtak dolog meg...igen, nem abból, hanem mert MUSZÁJ volt. És a házasok többsége gyűlölte egymást, még ha ki sem mondhatták maguknak sem. Ott az asszony csak tenyészkanca volt, meg szobaasszony. Tűrtek, míg meg nem haltak.

Nem mellesleg, a szeretetből, meg a kedvelemből k*rva hamar lesz "ki nem állhatom, öklendezek ha már csak hallom, hogy levegőt vesz, az is idegesít hogy rám néz, nem tudok vele egy ágyban aludni" állapot.

De az a szeretet, az a tisztelet, ami szerelemből alakult át, az megmarad!

És ez a fontos.

Működhetne, ahogy működött régen is az elrendezett házasságot idejében. Viszont az, hogy írod, hogy egy szerelmi csalódás miatt gondolkodsz rajta, az egy iszonyú nagy red flag. Gyakorlatilag nincs ló, jó a szamár is alapon akarod valakivel összekötni az életed. Aztán ha időközben helyrejön a sebzett kis lelked, akkor szerinted mi lesz?

Hülyeség, hogy elmúlik a szerelem. Ezt azok az emberek mondják, akik nem tudják, milyen az igazi szerelem. Az nem rózsaszín köd, nem fellángolás, nem az, hogy imádod minden apró hülyeségét, hanem egy összetartozásérzés, egy olyan vágy, hogy mindent meg boldogság csak akkor igazi, ha meg tudod Vele osztani, és mégis látod, milyen ember. Nem mentegeted a baromságai miatt (mert mindenkinek vannak), de látod rajta, hogy veled együtt akar haladni az úton, és ezért ő is tesz, meg te is.

Szóval ha egyszer elmúlik ez a csalódottságod, és vágyni kezdesz rá, hogy meglegyen ez az egységérzet, és ott leszel egy férfi oldalán, neadjisten már gyerekkel, akkor mi lesz? Boldogtalanul leélsz még 30 évet, vagy otthagyod a családodat, akik számítanak rád?

Ne hozz ilyen döntést csak azért, mert még mindig padlón vagy, mert nem csak a saját életedet teszed tönkre!

"De nincs meg az az "őrült vágy", az örökös hullámvasút, extázis stb." Az szopás. A keresztapám a nyugdíj előtt dobta el emiatt a feleségét egy minden tekintetben problematikusabb nőért, mert most úm. megismerte a szerelmet.

Érdemes lenne beleszeretned vagy ha az nem megy, akkor még azelőtt elválni, hogy túl sok mindent beletennétek a kapcsolatba (gyerek stb.).