Amelyik férfi csak a minimumot teszi a kapcsolatba, az nem akar tulajdonképpen semmit?

Tessék visszaolvasni, nem az volt a magyarázat, hogy dugulj el.

Hanem hogy hagyd el, vagy dugulj el.

Viszont úgy látszik, te nem megoldást, hanem önigazolást keresel itt, ezzel tényleg lehet, hogy az embered anyukájához kell fordulnod.

Szeret, nem használ ki, de smucig.

Ha ő így szeret, akkor most mi van?

Speciel én leginkább azon értetlenkedem, hogy miért számít az, hogy ő mennyit keres?

Ha a kettőtök fizetését kivonjuk a képletből, akkor az marad, hogy te nem jössz ki anyagilag, mert magasabb komfortban élsz amiatt, hogy meg akarsz feleni neki. Közben nő az adósságod.

Első körben ezt kellene azonnal abbahagyni, mármint a különbség egyoldalú finanszírozását.

Ha szégyelled azt, amit megengedhetsz anyagilag aktuálisan magadnak, akkor már eleve kérdőjelekkel terhelt a kapcsolat, mert valami alap elfogadás faktor hiányos benne.

Másodsorban ezt, mármint hogy így nem fenntartható az életviteled, közölni kell a másikkal. Ha szeret és veled tervez, akkor együtt találtok rá megoldást. Lehet, hogy holnaptól ő is boldogan öntögeti a felmosóvízzel a wc-t és összebújva alszotok a 19 fokban.

Harmadszor (valószínűleg ezzel nehezen tudsz azonosulni, de ez is egy vélemény) mindegy, hogy mennyi pénzt és mennyiből ad bele aktuálisan a kapcsolatba. Semmilyen garanciát nem jelentene önmagában, ha taxival hurcolászna mindenhova, esténként mindig más étterembe mennétek vacsorázni a kontójára és a közös lakhatásotok egy az egyben finanszírozná, de mellette nem tudsz benne megbízni. Ha nincs bizalom és a jelzőid rá, hogy "smucig" és "lehúzó" akkor szóba sem jöhet a gyerekvállalás, mert bármennyi pénzt is sajtolsz/könyörögsz/turbékolsz ki belőle, az csak pillantnyi megoldás lesz, a gyerek pedig cirka 20 évnyi elköteleződést és feladatot jelent. De ezt tudod is a hozzászólásaid alapján, arra viszont eddig nem történt utalás, hogy az ember mit szól ezekhez a konkrét és már többször átbeszélt kérdésekhez, amit már unásig tisztáztatok közösen. Ugye?

Ami mártírkodást és érzelmi nyomasztást pedig itt sikerült bemutatni, annak alapján egy cseppet sem tűnne meglepőnek az, hogy a fickó megfelelő távolságból szemléli azt, hogy vajon szeretné e veled anyagilag is összekötni az életét. Úgy tűnik, nem tart itt a kapcsolatod és lehet, hogy soha nem is ér oda.

Ma már egy 50 éves vén pötsch vagyok, egyedülálló, szingli (de önparódiával le is incelezhetem magam :D ), szívesen megosztom Veletek ebbéli tapasztalataimat és nézeteimet.

Fiatal srácként annyi sztereotíp közhelyet hallottam a családomtól, ismerősöktől, hogy fenntartással kezeltem, hogy fejest kellene ugorni a családalapításba és a nősülésbe. Úgyhogy nagyon óvatos voltam és vagyok is.

Sajnos ezt megerősítette, hogy fiatal srácként sok erőszakos nővel volt dolgom, akik mindenáron birtokolni, irányítani akartak, ha én határozott, férfi mós reagáltam le, akkor meg megpróbáltak érzelmileg zsarolni. Így a nagy Ő, a nagy IGAZI, akivel leéltem végül 15 év párkapcsolatot, vele is az első két évem volt az "ARANYKOR". Gyakorlatilag a mai mingli életet éltük 1998-2000 között két évig. Utána hozzám költözött, mondanom sem kell, ő kezdeményezte. Nem bántam, jó életünk volt utána.

DE! A két évben ugyanúgy hűséges és monogám voltam, csak hajcsavarók és szobabapucs, meg porrongy nélkül. Önellátóként voltam többgenerációs házunk önálló apartmanjában, ő meg anyukával, mivel fiatal volt. Meló után haza, lezuhany, séró belő, parfűm, ing, Porsche, csaj felvesz, mozi, vacsi, szex, aztán mindenki otthon alszik. Hetente többször aludtunk együtt nála vagy nálam, de nem voltunk összeköltözve. Nekem jó volt így.