Igaz a mondás, hogy "ha a szegénység bejön az ajtón, a szerelem kimegy az ablakon"?

Sajnis azt tapasztalom, hogy igen. Pedig eltökéltem, hogy átlendülök a dolgon, de nem megy. 40-es elvált nő vagyok, 2 éve ismertem meg a mostani partneremet. Akkor is voltak anyagi különbségek, de voltak bevételei meg valamennyi félre tett pénze. És sok lehetőséget, körülményt úgy tálalt, hogy elaltatta bennem a negatív gondolatokat. Beleszerettem, mert nagyon jó volt vele. Most is az, de egyszerűen kiábrándultam belőle, a pénz miatt. Alkalmi munkája van nagy ritkán, és ennyi. Havi pár 10 ezerből tengődik. Nem tudok vele így mit kezdeni. Nem lehet vele programot tervezni, még egy kávézóba sem beülni. Soha nincs pénze, én viszont nem keresek rosszul. Segítem, amennyire elfogadja, pl főzök neki időnként stb, de így meg nem tudok férfiként felnézni rá, és úgy érzem, lehúz. Folyton agyalok, hogy szakítanom kellene, de valahol szeretem. De engem ez az élet felőröl. Nem élünk együtt, és így persze ennek a lehetősége is kizárt. Én viszont egy férfit, egy társat szeretnék, nem egy "gyereket". Szóval a szerelem átcsapott problémahalmazzá, agyalássá, boldogtalan vagyok, közben egy szemét, önző dögnek érzem magam, és emiatt haragszom rá is meg magamra is. Romboló az egész. Közben azt gondolom, ha legalább közel olyan anyagi szinten lenne, mint én, jól meglennénk. Nem kell nekem tőle semmi, csak hogy legyen lehetőség közös programokra. Bár fura, hogy a 2 év alatt kétszer kaptam tőle csupán ajándékba valamit, ami apróság volt, de mégis valami. Kétszer, pedig azóta volt pár közös ünnep, de karácsonyra is csak én ajándékoztam neki, ő nem, mert neki akkor sem volt pénze.... A gyerekemnek milyen példa ez? Lúzernek érzem magam, hogy így vele vagyok. De érzem, hogy elindultunk emiatt lefelé, és egyre kevesebb kedvem van vele lenni. De talán nem szeretem eléggé, hogy nem tartok ki ennek ellenére, szóval talán velem van a baj.

43 vagyok!!! Dobáljátok a követ de regebben összejöttem egy anyukával. Akkor már olyan fizetésem és megtakarításaim voltak,hogy egy (felénk) átlag keresetü nővel el lettem volna. Eleinte úgy ahogy megvoltunk. Aztán jött a "horror." Exem előadta,hogy miattam hibázott a munkahelyén ezért megdorgálták és inkább felmondott. Ugye milyen profi volt:) -lehúzott és meg bűntudatom is volt,persze addigra a gyerekkel nagyon jó kapcsolatom volt. Aztán jött egy csodás nyár, bár én tartottam el 3unkat(munka nélküli lettem én is) de mégis szép dolgok történtek. Majd kinyílt a szemem, elegem lett a kifogásokból....meg hogy otthon űl és cigizik.