Már nem szeretem a férjem. Van 2 gyerekünk. Pár napja elkezdtem beszélgetni valakivel aki jól néz ki, neki is van gyereke, nincs most senkije. Jó lenne randizni, találkozni vele. Kb 70 kmre lakik innen. Ki mit csinálna? Bővebben lent.

Én egyetértek az 55-el.

Már ha csak a környezetemből indulok ki, nem egy olyan párt ismerek, akik fülig szerelmesek voltak, nyalták-falták egymást a nap 24 órájában, és amikor ez elmúlt, úgy b-szták ki a másikat az ajtón, mint macskát sz-rni :D

Eddig tart a tisztelet.

De nyugodtan kérdezzetek meg embereket az exeikről, és hallgassátok, hogyan vélekednek róluk.

A tiszteletet szerintem utána is meg kellene adni a másiknak.

És akkor arról nem is beszéltem mikor az anyuka az apa ellen hangolja a gyereket, nem engedi, hogy találkozzanak stb.

62. Itt nem divat az élet árnyaltabb oldalát bemutatni, azon besértődenek itt sokan! Aztán jön az érzelmi reagálás, meg a sértegetés. Mintha általános iskola alsó tagozatában a relativitás elméletről tartanál előadást. Nekik még az esti mese kell, a gólya hozza a babát, meg a szorzótábla a csúcs.

Meg kellene különböztetniük a trollkodást az értelmes párbeszédtől. Mondjuk elég nehéz ezt elérni, amikor csak az ő igazuk a szent és sérthetetlen. Huszonpár évesként sziklaszilárd elképzelésük van a párkapcsolatokról, házasságokról, olyan dolgokról, amiket itt sokan átéltek. Az nem igaz! Ők jobban tudják!

Itt is meg akarják magyarázni hogy minden arany ami fénylik, az emberek önzetlenek, a szerelem ugyancsak az önzetlenségről szól, a párkapcsolatok is mind-mind önzetlenek, örökké szólnak, a párjuk a galaxis netovábbja, a párjuk pótolhatatlan, ők sosem hagyják el egymást, a szexuális élet az örök, a szexről mindig beszélni kell hogy jó legyen, mindent csak meg kell beszélni, az emberek mindig jók és a másiknak csak a javát akarják... stb.

Majd én, aki már bőven tapasztalt, látott, a témában az átlagnál 100X jártasabb, olvasottabb mond ez ellen valamit, akkor jön a személyeskedés, ami aztán extra bizonyító erejű. Végül is, csak az ismeretségi körömben a 20 év alatt voltam 40 lagziban, de lehet hogy 60-ban, majd ezek nagy része már el is vált. Akkora szerelmeknek voltam szemtanúja, ahol a nő a s*ggét kinyalta a pasinak, a leglegleg-nek titulálta, a csúcsnak, az ős zerelmük különleges, síron túli lesz. Aha... Láttam a válást is. Tisztelet? :D Elhordták egymást mindennek. Kb. ez jellemző az összesre. Persze fiatalon mekkora menőség volt már a sok utazás, a korlátlan szex, menő pasi, menő nő- Wooooawww! Még véletlenül sem az önös érdekeik vezérelték őket akkor... ááá dehogy. Mindegy hogy az élet melyik területét figyeled, az érdek az úr! Egy üzleti tárgyalás sem másabb mint egy párkapcsolat és vica versa. Ki mit ad, ki mit kínál, mi az egyesség, a lényeg hogy mindenki jól járjon. Csak ez az adok-kapok dolog szokott elbillenni. Utána meg a tisztelet. Sebaj, a huszonéves 300%-os gyk nagymenők ezt jobban tudják.

Nincs jó és rossz.

A fent olvasottak után én nem létezem.

Nem azért írom mert én vagyok bármiféle különc

2tő gyerekem volt mikor férjhez mentem Nem akartam hogy úgy nőjenek fel hogy ha látják az apjukat veszekszünk ha meg nincs otthon napokig hazudoznom kelljen hól van.Öneki sok élete volt párhúzamba

Válás után nem vesztettem el a hítemet tudtam tudom van igaz szerelem

Megismerkedtem egy férfivel aki mindenről mesélt nekem az életéből anyít tudtam róla hogy villanyszerelő.Sokkal késöbb tudtam meg nem egy egyszerű ember Azt szerette volna hogy önmagáért szeressék ezért ferdített

Pár hónap után tette fel a kérdést így:Mi lenne ha egy család lennénk Majd 24 évet éltünk együtt.Mig sajnos ő meghalt

Ebben volt jó rossz de mindig a végsőkig kitartottunk szerettük egymást Igazi társ volt

Miután egyedül maradtam láttam én is meg valóban hogy zajlanak a párkapcsolatok

Ha vége nem arra törekszenek hogy békésen egymás kiforgatása nélkül vagyont megfelelve vagy ha van szerződés annak értelmében a vagyon osztódjon.

Ami végtelenül távol áll tőlem a bosszú.Minek és vigyázzni kell két élű fegyver

A gyereket sem kéne erre használni ami valljuk be általában a hölgyek teszik.

Én a mai világban azért sem létezek mert elvált nőként mindig ledöbbent ha ezt látom

A mostani párom beteg ember így ismertem meg kiforgatva minden vagyonából élek vele Igen én lettem a családfő nekem az számít hogy emberileg számíthatok rá emellett amiben az egészsége engedi segít nekem

Nem cserélném el egy milliomosra sem mert ott csak a pénz létezik álltalában

Holtodiglan igen az én szótárában egy nagyra becsült szó Van hogy megkell szegni de nyomós ok kell hozzá

Láttam sok esetben főként mikor a férjem beteg lett haldoklott és ép kórházban voltunk finoman szólva elvesztették az érdeklődést vagy csak pár perc volt a látogatás a beteg társaknak

Vagy belvíz

TTalán ő is egyszer rájön ez sem így can

Beteg embertől menekülés nincs haszon már belőle

Hát elgondolkodtató

Az elkeseredett ember aki azt írta nem hissz a szerelemben ha nem is ilyen formában de valahogy csalódott.

"Huszonpár évesként sziklaszilárd elképzelésük van a párkapcsolatokról, házasságokról, olyan dolgokról, amiket itt sokan átéltek"

Ezzel pont sikerült nagyon mellétalálnod, ugyanis én pl. jóval a 40 felett vagyok, megéltem nagyon sok szar kapcsolatot, volt köztük kevésbé szar, de nagyon szar is. Mindegyikből tanultam, mindegyik hozzátett az életemhez pozitív és negatív tapasztalatot egyaránt. Nagyjából 40 éves koromra elértem azt a szintet, amikor pontosan tudtam, hogy milyen társra vágyom, mi az, ami alatt már nem adom lejjebb (nem anyagilag, hanem érzelmileg). Nagyon nehezen, de sikerült megtalálnom azt az embert, aki 8 éve az életem része és pontosan azt a boldogságot hozta el számomra, amit mindig is vágytam, csak nem voltam hozzá érett vagy eléggé tapasztalt.

Azt vallom, hogy ha párkeresésre adja az ember a fejét, akkor az egyik nagyon fontos momentum az, hogy az adott illető miként zárta le a volt kapcsolatait. Sokan úgy vannak vele, hogy a múlt az múlt, nem kell vele foglalkozni, de ez rossz megközelítés, igenis jó tudni, hogy az előttünk lévő társaikkal hogyan zártak le a kapcsolatukat, ez sokat elmond róluk és arról, hogy adott esetben én majd mire számíthatok. Azok az exeim, akik kígyót-békát köpködtek a saját exeikre, többnyire velem is így viselkedtek szakítás után. Egyszerűen képtelenek voltak a kapcsolat normális lezárására. Az emberek többsége sajnos képtelen intelligensen lezárni egy kapcsolatot. Egész egyszerűen az ego diktál a legtöbb emberben. Ezt tudni kell kezelni, ami sok embernek nem megy. A páromról pl. tudom, hogy a két hosszú kapcsolatát és a többi rövidebbet is korrekten, felnőtt ember módjára zárta le még akkor is, amikor kegyetlenül átvágták. (Nem csak tőle tudom, hanem ismerősöktől is.) Egyikre sem mondott soha egy rossz szót, sőt, ha szóba kerülnek, tudunk róluk úgy beszélgetni, mint egy emberről, aki egykor fontos volt számára, nem pedig elhordva minden szemét rohadéknak, ahogyan azt sokan teszik.

Lehet, hogy ez sokaknak hihetetlen, mert csak úgy tudnak lezárni egy kapcsolatot, hogy a szakítás pillanatától hirtelen gyűlölik a másikat. Na, pont ezek azok az emberek, akik itt fröcsögnek, hogy azok, akik úgy látják a dolgokat, ahogyan pl. én, álomvilágban élnek. Lehet, hogy nekik ez álom, mert elképzelni sem bírják, hogy ilyen létezik, de attól még létezik.

Talán el kéne fogadni mások véleményét is, nem csak azt hajtogatni, hogy az egész világ szemét. Persze, mindenki úgy éli az életét, ahogyan szeretné, nem akarok én senkit meggyőzni, de engem se akarjon meggyőzni arról, hogy csak az ő nézőpontja szerint lehet felfogni/megtapasztalni az életet!