Jól érzem hogy abszolút nem vagyok neki fontos?

Kicsit én is beleestem az elején ebbe a hibába, mint a férjed: jött a baba és nem tudtam kezdeni semmit az új helyzettel. A régi hobbijaimat sirattam, tudtam, hogy nem ildomos eltűnni egy egész napra, ezért hazamentem ugyam, de én is belesüppedtem a tabletbe, órákra is. Velem is el kellett beszélhetni a feleségemnek, hogy vegyem ki jobban a részem a dolgokból.

Sajnos rossz példa volt előttem gyerekkoromban, apám konkrétan 0 percet töltött gyerekneveléssel, annyira csak a saját hobbijainak, szenvedélyeinek élt. Én azt láttam, hogy csak az anya foglalkozik a gyerekkel. Ma már tudom, hogy ez egy nagyon rossz nevelési módszer volt amit én kaptam!

Szerencsére 2 hónap volt a pici, amikor átfordultam, és elkezdtem magam nagyon odatenni. Azóta jobb a helyzet. Csak ne add fel, nincs veszve semmi, ez még nem vészes helyzet, ami nálatok van, nyugi :)

Szerintem is csak nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Örüljetek együtt a babának, mondjátok is ki együtt, hogy de jó, hogy van.

Türelem, nyugalom, ez egy nehéz, de örömteli új időszak, minden jó lesz, ha együtt örültök és megértéssel összefogtok.

"mi a kedvenc színe"

Egy 2 és fél hónapos babának?

Aki fiúnak született, és amikor sír akkor lány?

Jól szórakozol?

Ne tartsd fel azokat, akik segíteni szeretnének olyan valakinek, aki tényleg kérdez valamit.

El szoktad olvasni, hogy mit írunk? Én pl. örülnék, ha válaszolnál.

75-ös hsz. vagyok