Akkor sem vállalnátok gyereket, ha a barátotok nagyon szeretne és lehet elhagyna ezért egy idő után?

Nem! Pontosabban én igen, és nem maradnék olyan férfival, aki nem akar.

Ez egy olyan kérdés, amiben nincs kompromisszum, eleve olyan embert kell választani, akivel egyetértés van.

Ilyen okokból gyereket vállalni sztem hatalmas önzőség.

Képzeld el milyen lenne ha anyádnak csak arra kellettél volna, hogy pórázt tudjon tenni apádra.

A kapcsolat nem biztos hogy örökre tökéletes marad, de a gyerek örök felelősség lesz.

Ha a párod hatására meggondolod magad, és tényleg elkezded úgy érezni, hogy örülnél a szülőségnek, és megfelelő gondját tudnád viselni a gyereknek, akkor az nyilván rendben van. Ha viszont bemeséled magadnak, hogy nem lesz ez olyan rossz, és hosszú távon megéri bevállalni a kapcsolatért, akkor inkább szakítsatok.

Dehogy! Mondom ezt úgy, hogy nekem férjem van, nem barátom.

Megmondtam neki is, hogy nagyon szeretem, de nem szülök (és örökbe sem fogadok . . .). Szerencsére ő sem vágyik utódra, de ha valami csoda történne, és mégis meggondolná magát, akkor bármennyire fájna is, elengedném . . .

5-ös Lehet ilyen változás, de te 20 éves vagy, ha akarsz, akkor válassz olyat aki szintén, ha nem, akkor meg olyat. Millió dolog van, amiben elfejlődnek az emberek egymástól, ez a legkevésbé valószínű, viszont 25 évesen bőven van lehetőséged újra kezdeni.

Az viszont, hogy ebben a kérdésben a másik pressziójára dönts, az hosszú távon mindkettőtök életét megkeserítené, van aki tényleg nem vágyik, vagy nem alkalmas szülőnek. Életed végéig hallgatnád, hogy te akartad old meg, vagy éppen sírdogálnál, hogy ő miért nem vesz részt benne, holott nem is akart?