36 év korkülönbség nagyon sok egy párkapcsolatban?

A főnököm volt egy vendéglátóhelyen, és én 17(!) éves voltam, Ő 59.És volt előttem két felesége, és két lánya is van.Az egyik 48 éves, a másik 50.És semmi konkrét gondra nem emlékszem.Voltak akik először furán néztek ránk, de mára már elfogadták a helyzetet.Akinek meg nem tetszett azzal mi sosem foglalkoztunk.Ahol élünk, ott ez már fel sem tűnik senkinek.Most vagyok 33 éves, a férjem 75 lesz.És nem egy megrokkant öregemberre kell gondolni, hanem egy aktív, jó kiállású férfire minden téren.A nyarakat külföldön töltjük, Ő vezet autót, hajót, motorozunk, most a fiunkat tanítja vezetni, közben vannak üzleteink, amiket ő irányít, úgyhogy remélem még sokáig együtt lehetünk.Nekünk így teljesedett ki az életünk.

Látod, vannak pozitív példák is, én ma sem tennék másképpen, mint amikor megismertem, és hozzámentem annyira fiatalon.Nem bántam meg semmit!

őrültség...

nem javaslom

*Ha megnézzük a régi korokat, nagy írókat (Goethe, Jókai, Dickens- Faludyt nem sorolom ide, mert ők már nekem is eextrémek) nekik is 30-40 évvel fiatalabb barátnőik voltak,

Aha, nekik biztos jó volt. De vajon a nőknek is? Mert a pasidnak szuper vagy, az biztos (bár ugye 5 évvel idősebb után ácsingózik), de neked jó szar életed lesz, az biztos.

Hát a 17.25-ről is megvan a véleményem, az eltitkolt gyerekével együtt. Ennek a mesének a fele nem igaz minimum. Könnyes szemek, gyönyörű két év... meg mártírként eltitkolni egy gyereket, undorító.

Ilyen nő csak a mesében van, de még ott se normális.

Már megbocsássatok.

Egy korábbi válaszoló vagyok, az eddig leghosszabbat író. :)

A pszichológia szemszögéből közelíteném meg a kérdésedet, mert ez még nem volt. Tudod, hogyha nem tartanád magad is soknak a korkülönbséget, akkor nem így tetted volna fel a kérdést?

A saját érzéseidet írtad le, amit így érzel, és szeretnéd, ha nem így érzednéd, mintha azt várnád, hogy meggyőzzenek róla: "ááá, dehogyis sok!" Meggyőzzenek, azaz megerősítsék az önbizalmadat. Hogy ezáltal többnek érezd magad, nagyobbnak, korban közelebbnek a férfihez, lecsökkentve a korkülönbséget.

Megint ugyanott vagyok, csak ezt tudom írni: szerintem kisebbrendűségi érzésed miatt kerestél/vonzottál be idősebb partnert, és szerintem gondold át a mögöttes dolgokat, miért kell neked egy idősebb férfi, hová emel ő fel, kinek érzed magadat mellette, mit pótol?

Mert erre előbb-utóbb úgyis rájössz, de jobb előbb, mielőtt szorosabb kötelék fűz hozzá vagy más idősebb férfihez. (Pl. gyerek miatt is jobb, azért sokkal jobb úgy élni, tisztább a lelkiismeretem, hogy nem csapom be a gyerekem, ki az igazi apja, és az apát sem, hanem minden tiszta és rendezett - inkább ilyen jövőben gondolkodnék, és magadban rendbetenni a dolgokat.:))

14:21 Én nem mártirkodom. az eszemben sincs. Csak nem tartottam értelmes dolognak, hogy a nyakába akasszak egy gyermeket. Mellesleg én kicsi lány koromtól kezdve azt mondtam, és komolyan is gondoltam, hogy nekem nem kell férj. Gyerekem lesz, de az is csak 1, de nekem ne parancsolgasson senki, és ne verjen csak azért, mert lóg valami a lába között, és mert erősebb nálam. Mivel én csak ezt láttam otthon, (apám 20 éven keresztül verte anyámat a semmiért) úgy döntöttem, hogy ebből én nem kérek. Úgye ezt megérted? Aztán találkoztam a férjemmel, (mert mégis lett egy férfi, akiben meg tudtam bizni végül, és aki el tudja fogadni ezt a dolgot, aki nem bánt meg egy szóval sem, aki szeret, és aki szereti a gyermekemet is. Mellesleg a gyermekem nem ismer más apát, csak őt.) szóval ő meg tudta nyerni magának a bizalamat anyira, hogy feleségül menjek hozzá ezen dolgok ellenére.

Ez nem mártirkodás szerintem, és nem is annak szátam. Ha nem akarom a gyereket védekezem, vagy legvégső esetben abortálom. Ennyi.

Sajnálom most az érzéseidet. (Egyébként pont az történt, mint az a barátnőm, akiről írtam, csak náluk 7 év házasság után.) Szerintem gondolkodj el azokon a pszichológiai érveken, amiket írtam. Minden jóra fordulhat az életedben, minden esélyed megvan, hogy megtaláld a Neked legjobb párt és életet!

A 16.56-ot íróról is kiderült a végén, hogy valami nem volt rendben a gyerekkorában - talán emiatt vonzódott korábban idősebb férfihoz, mert nem tudott megbízni a kortársaiban, amiatt, ahogy apja/anyja viselkedett. Feltételezem, már gyerekkorában is "felnőttebben gondolkodott", mint kortársai, hát ilyenekkel kezdődik...

Nagyon boldog életet kívánok!

...Az a hosszút író...