36 év korkülönbség nagyon sok egy párkapcsolatban?

Sztem felesleges az én válaszom.Hogy sok?Rengeteg!!Nem értem meg az ilyesmit...sorry

Csak és kizárólag a tisztelet számít az ilyen nagy korkülönbségű kapcsolatokban. De ehhez tisztáznotok kell, hogy mit ért ő ezen kifejezésen és mit te, mert nagyon meg fogsz lepődni...

Jézuskám...ez nekem nagyon sok.

Nekem is volt egy hasonló kapcsolatom. A párom kerek 30 évvel volt idősebb nálam. És nem bántam meg. Sokat tanultam mellette, az életről, magamról, a testemről, mert igen, ő tanitotta meg azt is, hogy hogyan élvezzem ki a szerelmet. :)) Ő inditott el az éltben, állitott rá a saját lábamra. Többet tet értem, mint az édesanyám azokban az időkben. Mert volt olyan eset, hogy anyám bizony kihajitott mint egy rongyot. Akkor találkoztam vele, és eléjétől fogva mellettem ált, fogta a kezem, irányitotta a lépteim. Nem tudtuk, hogy meddig tart köztünk a szerelem, de azzal tisztában voltunk, hogy nem maradunk együtt. És mikor eljött az ideje, hogy azt mondjam, vége, könnyes szemmel köszönte meg a mellette töltött 2 gyönyörü évet. akkor már gyermeket vártam tőle, de nem akatam ezzel magamhoz kötni őt. soha nem tudta meg, hogy övé az elsőszülött leánykám. Pedig találkoztak is, hiszen időnként összefutunk, és a baráti viszony megmaradt.Én azóta férjhez mentem, és természtesen a férjem tud a dologról. (velem egykorú) Ő imádja a gyermekem, és a sajátjaként neveli, nevére is vette. :)) Te tudod, hogy kettőtök között milyen a kapcsolat, de he te igy jól érzed magad, akkor ne hagyd, hogy bárki is beleszóljon. Mi is eljártunk szórakozni. Nem nyugdijjasklubba, és nem discóba. Megtaláltuk a helyet, ahol mindketten jól éreztük magunkat. A barátaim ismerték, és elfogadták, az ő barátai ismertek, és elfogadtak. És képzeld, a szexuális életünk is csodálatos volt, de azt hiszem, erről már irtam. :)) sőt az utcán is csókolóztunk, ha úgy alakult. Szállodában sem voltak gondjaink, mi is utazgattunk, mert én is szeretek, ő is szeret utazni. Sok volt , és még ma is sok bennünk a közös vonás. ha gondolod, irj privit nyugodtan, szivesen válaszolok neked.

Azt mond meg nekem, hogy ha pillatanak éltünk, és tudtuk, hogy nem lesz tartós a dolog, akkor miért akasztottam volna egy gyereket a nyakába? Szerintem nem lett volna semmi értelme. Az a gyerektartás nem ér annyit, és a gyermekem semmiben nem szenved hiányt. gondolnom kellett a korára is, hisz ő jóval idősebb nálam. Mi van, ha a gyermekem "összebarátkozik" az édesapjával, és apuka meghal mondjuk 10 évesen. Hogy dolgozza ezt fel? Ez igy helyes szerintem.

De szerintem is fölösfelges 10-20 években gondolkodni. Hiszen akkor sem biztos az együttlét, ha korodbélivel "álsz össze".