Hibás vagyok azért, amiért megváltozott a szexuális igényem/kultúrám?

Exférjemnél is annyi volt a végén a kezdeményezés, hogy puszi-puszi, meg a lábam közé nyúlt és szerinte gondolom pajkosan megjegyezte, hogy már hány napja nem... Na de ennél lelombozóbb nincs, mintha csak az alfelem kellene kibérlésre. Sokszor próbáltam viccesnek felfogni, de sajnos a királylány közben erősen felháborodott bennem, hogy miért csak egy parasztlegény jutott neki. És ahogy egyre ritkább lett, gondolom, annál többet akart kihozni azokból az alkalmakból vagy mert pornót nézett, nem tudom. Azt meg sosem mertem szóba hozni, hogy ne sértsem az önérzetét, hogy többször lenne kedvem, ha nekem nem kell kötelezően élvezni, és hogy részemről bőven elég lenne a 10-20 perc is és ma nem vágyom akrobatikus elemekre... Persze van, amikor tök jó, de nem mindig és ne legyen elvárás. Illetve ha mondtam szerintem tök legális indokot, mint pl. "most fáj a derekam", ami igaz is volt, lévén épp igazolt gerincsérvem, csak az jött le neki, hogy az is csak kifogás, mert igazából már nem szeretem, mert ha szeretném őt, már megjavítottam volna magam (ez így mondta is). Ha meg csak őt kényeztettem, többször is volt, hogy eltolt magától, hogy akkor én biztos nem is akarom igazán és neki megalázó alamizsna nem kell. És annyira szégyelltem magam, hogy ilyen rossz a teljesítményem. Mindennél az volt, hogy én bántom őt, mert én nem tudok eléggé szeretni. Sorolta az igényeit, amiket nem kap meg tőlem, és kritizált, de sosem mondta, hogy szeret engem és nem igazán érdekelte, mi van bennem, ha meg habogtam belőle valamit, azt egyszerűen nem hitte el, mindig hátsó szándékot feltételezett. Állandó bűntudatom volt és egyre jobban kerültem őt. És esténként duzzogva várta, hogy mikor mászom rá, pedig ha rá is másztam, akkor főleg azért, mert hiányzott, hogy végre újra kedves legyen velem (meg a gyerekekkel). Ennek hatótávja sajnos csak olyan 1-2 nap volt... Akkor értettem meg, miért hívják házastársi kötelességnek.

Szóval bár persze látszólag jól megvoltunk, mindig volt valami program, kipipálandó terv vagy tennivaló... egyáltalán nem tudtunk érzésekről, pláne konfliktusokról beszélni, a szex meg tabu téma volt, mert aki igazán szereti a másikat az ugye gondolatolvasó. Így minden ilyesmit érintő kommunikációs próbálkozásunk játszmákba és sértődésbe fulladt. És igen, anno a drámákat el lehetett kenni pont egy nagy békülős szexszel. De most úgy látom, mivel főleg a kémia kötött össze minket, amikor már az akadozott, mert épp olyan szakaszba értünk - ami szerintem csak egy szakasz lett volna, ha tudunk kommunikálni, szerinte meg ugyanez a "biztos így marad örökre, pedig még nem vagyunk nyugdíjasok, de még azoknak is jobb lehet" - akkor minden bedőlt.

Aztán miután hónapokig a szemembe hazudott, mit csinál túlóra címén, és lebukott, kiraktam. Nem az volt a fő bajom, hogy mással lefeküdt (bár az is nagyon fúúúj, hogy utána meg velem, mintha én is együtt lettem volna azzal az ismeretlen nővel), de hogy hogy lehet megbízni innentől benne bármi másban? Na meg hogy szerinte ez jogos volt, és el lett intézve azzal, hogy bocsánatot kért sok "de te is" kíséretében. Pedig ha nem bukik le, tán évekig ment volna így neki kényelmesen. Azóta is szid, hogy minden az én hibám, elvettem tőle mindent, pedig én vagyok az ő nagy és gonosz, és bálványozott és gyűlölt szerelme. Ja párterápiára még akkor se akart járni (egyedül mentem...), amikor volt esély, hogy visszafogadom, mert az ciki és csak humbug pénzkidobás.

Azóta másik férfi neveli a gyerekeit, akivel tudunk, merünk őszintén kommunikálni és nem valami folytonos stresszes és hibáztató teljesítménybérezésben vagyok. De eléggé belesérültem ebbe és állandó küzdelem magammal nem továbbvinni rá a félelmeim és a csekély 20 év alatt megszokott játszmákat.

77, a farok, az farok, az nem mindegy ki hordja és hogy használja. Nem az adott farokra un rá valaki, hanem a viselőjével kerülnek érzelmileg távol, ha nem figyelnek. Nagyon könnyű elhidegülni és onnantól az csak egy érintésre keményedő húsdarab. Mert nem vágysz a gazdájára, így az aktusra sem.

Vagy épp fordítva, a gazdája nem tudja ügyesen használni, így nem vágysz a szexre vele, de őt szereted, aztán mivel erőlteti, meg amúgy is "minden normális kapcsolatban van, ezért kell" így egy ponton túl megundorodsz a párodtól is, mert olyat erőltet rád, amire rohadtul nincs igényed.

Érthető a férfi oldal is, de a női se abból áll, hogy ma épp esik az eső, akkor nem teszem szét a lábam.