Hogy mondjam meg neki hogy nem akarok vele lenni, ugy, hogy ne értse félre?

De akkor azt hiszi, el akarom hagyni/csalom, ha nem akarok vele lefeküdni.

De tényleg úgy nez ki lassan vele, hogy szabályosan menekülök a szextől vele.

Ezt nem tudom meddig tudom így húzni.

De nekem meg úgy néznek ki az ilyen alkalmak, mintha csak üríteni jönne. Pedig nem, de akkor is. Ez nekem csak összeszorított fogakkal megy.

Es mivel le se tudom mondani, megint kínlódhatok.

Habár van 1% esély arra hogy közbejön neki valami.

Megesett hogy voltak mar ekkora szerencséim ilyen dolgokban.

Pont ezt szeretném tudni is.

Hogy mennyit nyújt ő nekem a kapcsolatba egyáltalán.

Pontosan ezt szeretném látni inkább, es talán pont ezért nem bírom az ilyen estéket.

Eleinte minden jól alakult, semmi gondom nem volt, de mintha csak romlana az egész. (De ismétlem, nem ő tehet erről, a beosztások ilyenek, de az valahogy hidegen hagy hogy ártatlan e vagy nem, a tények azok tények maradnak még ettől.)

Ez meg van beszélve hogy ahogy időnk engedi, megy együtt minden más is.

Csak azon kívül hogy idő alig van, még ő is rátesz egy jo nagy lapáttal arra, hogy bizonytalan bennünk, mert szerinte én ezt nem fogom bírni.

És ezekből jön az is, hogy szerinte meg fogom csalni.

És ezekből meg az, hogy én bíztatom, hívom, biztosítom arrol hogy én stabil vagyok, de nem akarom így(hogy este jön) és a végen meg összeszorított fogakkal vagyok vele, mert le sem mondhatom mert akkor magamnak mondok azzal ellent hogy hiányzik.

Nem játszmázik.

Rengetegszer ráérne és velem lenne amikor viszont én dolgozom. Most persze megoldhato lenne, ha szabikat vennék ki, de erre sem visz rá a lélek, hogy még én vegyek ki szabit egy férfi miatt?

Ő nem redukálja le szexre.

Hanem kimondottan közli azt hogy szerinte én ezt nem fogom bírni.

Állandoan az van benne hogy meg fogom csalni.

Nem is hisz bennünk vagy a kapcsolatban.

Állando jelleggel bizonytalan.

Én meg állandóan erősítgetem.