Hogyan mondjam el neki, hogy nem akarok vele lenni?

Köszönöm a válaszokat

Voltak olyan lépései felém akkor amikor egyszer leakartam vele ülni s elmondani neki, hogy nekem ez így nem megy próbáljuk meg megoldani ami miatt nemtudom mit akar... vagyis tudom, de talán ő sem akarja kimondani. Legbelül tudom, hogy sosem lesz olyan mint régen. Amennyiszer erre gondolok, hogy beszéljünk erről rám tör a sírás, mert tudom nem tudjuk helyrehozni. Ő sem akarja. Eleinte mikor elment dolgozni, mindig azt mondta ha kérdeztem én mikor mehetek, hogy nem egyszerű. Anyagilag nem lett volna gond. Jol keresünk a mai napig. Talán szabadság kellett neki, ès jobban tetszik neki így. Én vártam..de a testiség, a kommunikáció elmaradt.. számára természetes lett minden. Nem járunk sehova együtt. Még boltba se már.. utóbbi időben csak azért próbáltam hívni magammal, hogy addigis vele legyek. Régebben sétáltunk sokat este, már azt sem. Ha hazajön fekszik és haverjaival vagy családjával beszélget vagy alszik. Ha én ébren vagyok ő alszik. Ha én alszok ő ébren van. Ha próbálok beszélgetni akármiről, rám sem néz csak a telefont nyomja. Ha megkérdezem miért nem töltünk több időt együtt mindig azt mondja itt vagyok.. szüleimhez esküvő óta el sem akar jönni egy napra sem meglátogatni de tőlem minden nap elvárja. Elfáradtam ebbe az egészbe. Ezért érzem, hogy nem megy. Virágot is kétszer azért kaptam mióta együtt vagyunk mert viccelődtem vele hogy én olyat sose kapok. Egy karácsont töltöttünk együtt. Azóta folyton lekési a " repülőt". Se szilveszter, szülinap... semmi...