Lányok hogy esne, ha fáj a hasatok és a palitok le se sz*r konkrétan, nem együttérző?

Pont azt mondom, hogy van egy szint, ami fölött ez már nem gondoskodás, hanem azt elvárni, hogy a másik minket kiszolgáljon. Hogy dobjon el mindent, és a seggünket is törölje ki, mert mi most belehalunk egy hasfájásba, és életképtelenek leszünk. Ez a másik papucsítása és kihasználása. Gondolom, ha annyira súlyos lenne, a kérdező nem is tudna itt pötyörészni meg enni sem lett volna kedve, nemhogy vacsorát hozatna a sráccal, amin itt vekeng. Ez olyan, mint amikor pasik kis náthával "ágynak esnek", aztán a másikat ugrasztjuk mindenféle sz...ért. Attól még nem lesz vki cselekvésképtelen, hogy egy kicsit beteg.

A gondoskodás meg a másik kihasználása és ugráltatása között több szintbeli különbség van.

22 vagyok, időnként durva havi görccsel, és én is az a fajta vagyok, aki extra bújós ha valami baja van.

Ha görcsöl a hasam, a szüleinek meg segítségre van szüksége, akkor én lennék az, aki "elrugdossa" :D

Menjen csak, segítsen. Rajtam érdemben nem tud segíteni (az ölelés nagyon jól esik, de csodát az sem okoz) én meg elvagyok otthon.

Beveszek egy gyógyit, csinálok jó meleg kakaót, bekuckózom az ágyba és nézek valamit.

Igen, de ahogy írtam, ez egy fertőzés lehet, erős hasi fájdalmakkal, nagyon rossz közérzettel. Fosással, hányással tarkítva.

Besz.rok, hogy mindenki milyen önálló ebben a világban és senkinek nem jön jól némi együttérzés? Kell a francnak a simi meg a tea. Legyen ott velem és kérdezze meg fél óránként (óránként, 2 óránként), hogy hogy vagyok.

48: kösz, hogy kiforgatod a szavaimat. Pont az első válaszomban, amire reagáltál, leírtam, hogy van, ami elvárható, de egy bizonyos szint fölött nem kellene óriásbébit játszani.

A fertőzésnek meg más tünete is van. És akinek annyira erős a hasi fájdalma, az nem fog vacsoráért hisztizni, mert enni sincsen kedve.

Nem akartam kiforgatni, elnézést.

A vacsora tényleg kicsit erős a kérdésben, azt nem értem.