Egy toxikus kapcsolatban, a toxikus személynek milyen érzelmei vannak?

Nyilván nincs tudatában annak, hogy milyen mérgezően viselkedik. Nem tudja, vagy nem akarja tudni saját magáról, hogy mentálisan beteg. Számára az a természetes, ahogyan ő cselekszik, nem érdekli, a másiknak ez mennyire rossz. Tehát nem szerelmes, legfeljebb saját magába, legalábbis szerintem.

Egyébként mostanában jöttem rá, hogy amíg a másikat bántod, elvárásokkal terheled, addig az nem a szerelemről szól, hanem saját magadról.

Nem, semmi sem garantálja hogy szereti a masikat.

Másrészt tok mindez hogy szereti-e a maga torz modjan vagy nem, az "eredmény" számít. Ha a kapcsolat szwnvedes teljesen mindegy az indok.

Azért ez sok mindentől függ. Nem minden toxikus személy ugyanolyan módon toxikus.

Azért nem mindegy, hogy pl. egy nárcisztikus szociopatáról beszélünk, aki tényleg nem szereti a párját, hanem a saját egója legyezgetésére tartja; vagy olyan emberről, aki szereti a párját, de nem egészségesen vagy nem tudja, hogyan illik egy kapcsolatban viselkedni, mert mondjuk nem látott jó példát otthon (szülei kapcsolata is toxikus volt, hülyeségeket mondtak neki nevelés jeligével - pl. "az asszony verve jó", "a féltékenység a szeretet jele", "ha nem akar a párod minden időt veled tölteni, nem szeret" srb. -, pornóból meg latin szappanoperákból tanulta, milyen egy kapcsolat stb.), és azt hiszi, amit látott, az a normális. Vagy egyéb pszichés problémái vannak.

Szeretheti a maga módján. Volt egy bipoláris barátnőm (diagnosztizált). Ha van mérgező típus, akkor ők tuti. Brutális dolgokat megcsinált velem, nagyon durván sérültem miatta. Elhitette, hogy egy semmirevaló vagyok. De nehezen fogadta el, amikor eltűntem. Nem tudsz elmebetegek fejével gondolkodni. Ha azért kérdezed, mert úgy érzed, hogy ilyenben vagy, menekülj.

Ezzel amúgy ne nyugtasd magad, hogy ő szeret a maga módján. Ettől ugyanúgy sérülni fogsz. Mivel nekem volt kábítószerrel kapcsolatom fiatalon, egy atyai jóbarátom azt a tanácsot adta, hogy úgy tegyem le a csajt,,mint a drogot és legalább olyan nehéz lesz. Örökké hálás leszek neki ezért a mondatért. Egy toxikus embertől menekülni muszáj!

Én toxikus személy vagyok, és teljesen tudatában vagyok ennek. Amikor toxikusan viselkedem, azért teszem, mert valamilyen oknál fogva azt hiszem, hogy a párom lenéz, bánt. Bántottak sokan a múltban, és nagyon tartok még mindig a hímsoviniszta hozzáállástól, attól, hogy lenéznek, irányítani akarnak, be akarják mocskolni a jóhírem, elvitatni az erkölcsöm, lerombolni az önbizalmam, stb. Ezeket mind megtették velem az exeim, meg kamaszkoromban is ezt kaptam a társaimtól sorozatosan. Pillanatok alatt lettem kis qrvának, ribizlinek béélyegezve ok nélkül, ha úgy adódott. Másrészt pedig csomó olyanba botlottam, hogy teljesen normálisnak tűnő férfival ismerkedtem, aztán kiderült, hogy még ő is kicsit lenézi a nőket. Bántalmazó kapcsolat volt életem első komoly kapcsolata.

A párom tényleg egy rendes férfi, csak szereti a fekete humort, szeret betrollkodni másokat, és amikor velem teszi, akkor néha túl komolyan veszem, és előhozza a frusztrációim. A másik ok, hogy nagyon régóta vagyunk együtt, baromi fiatalon jöttünk össze, éretlenek voltunk az elején, és emiatt volt pár csúnya veszekedésünk, amik megmaradtak bennem, és félek. Amikor toxikusan viselkedtem, mindig rájövök, amikor lenyugodtam, bocsánatot kérek, és igyekszem változtatni. Baromi rossz érzés nekem az összes ilyen szitu, mert mélyről feltörő dühből, megbántottságból cselekszem olyankor, és nem ismerem fel azonnal, hogy félreértem vagy felfújom a helyzetet. Nagyon sokat változtam is, csak még mindig nem tökéletes, de dolgozom/dolgozunk az ügyön. Nem vagyok fogalmatlan és önző, tényleg szeretem a páromat.

Kedves #7-es!

Benned elég komoly önreflexióra és empátiára való képesség van a kommented alapján. Egy klasszikus toxikus ilyet nem írna, mert nem tartja magát annak, ő mindig az áldozat…

Én úgy gondolom, egy mérgező kapcsolatban egyik fél sem teljesen 100-as. Ezt mondom úgy, hogy éltem benne évekig. Tipikus nárcisztikus - borderline kapcsolatnak kell elképzelni. Nem, nem kérek kommenteket a diagnosztikára vonatkozóan, csak azért írtam így, hogy a dinamikáját a kapcsolatnak mindenki el tudja képzelni. Az exem hatalmas érzelmi bántalmazó, manipulátor (volt). Viszont én tökéletesen részt vettem a játszmáiban és a magam módján én is mérgező vagyok. Ő a szakítás után sokáig "zaklatott" engem, mire tiltottam. Mikor már sehogy sem tudott elérni, pár hónap múlva én oldottam fel, hogy elölről kezdődhessen a játszma, persze írt is, de amikor meg nem, akkor én vettem elő a tarsolyomból a kis "eszközeimet". Úgyhogy bizony a maga módján szerintem mind2 fél mérgező ilyenkor.

Az érzelmekről meg annyit, hogy én ezek ellenére nagyon szerettem, a mindenem volt. Tehát voltak valós érzelmeim. Bár ebben ugye nem lehetek biztos, mert a magam módján kattos vagyok, szóval az is lehet, hogy csak egy beteges rajongás, birtoklási vágy, meg az egommal való folyamatos harc szülte a "szerelem" érzését. A franc se tudja, és ez ijesztő. Egyébként amíg normális volt a kapcsolatunk, én magam részéről úgy éreztem, hogy az tiszta szeretet volt. Részéről nem tudok nyilatkozni, mivel valószínűleg évekig illúzióban éltem.