Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért vagyok boldog egy végtelenül toxikus kapcsolatban és meddig lehet ezt így folytatni?
Tudom ezekre a kérdésekre magamban kellene keresnem a válaszokat, de magamban egyre kevesebbett találok, hála a partneremek. Ő partnerként mutat be engem, így hivatkozik rám, szóval használjuk most ezt a szót.
Mielőtt hobbisport kapcsán megismertem, nem tudtam, hogy a nőket szeretem, azóta meg abszurdnak látom, hogy előtte férfival voltam. Először csak összebarátkoztunk és már akkor érezhettem volna, hogy valami nincs vele rendben, mert első dolga volt megfúrni az akkori, amúgy még friss kapcsolatomat. Igazából éreztem is, de kíváncsi voltam és imponált, hogy ő olyan határozott és magabiztos, mint senki, akit ismerek, így hagytam elcsábítani magam. Ijesztő és bámulatos tulajdonsága az, hogy mennyire tökéletes. Mindenhez ért, de profi módon, mindent tud és soha nem téved, vagy ha mindez nem is igaz, akkor is az lesz, mert valami emberfeletti módon manipulatív.
Itt kezdődik a problémám. Lassan egy éve élünk együtt ezalatt folyamatosan belemászott a fejembe és ott változtatott rajtam, ahol csak akart. Ezt még csak titkolni sem próbálta, mert minek, úgysem állok ellen, ugyanis az a tapasztalatom, hogy a módosításai jót tesznek nekem. Hogy egy tényleg így van, vagy csak elhiteti velem, azt nem tudom. Rám kényszerítette az életmódját és az étrendjét. Most egészséges és fitt vagyok. Meglékelte minden emberi kapcsolatomat és rám kényszerítette a saját ismerőseit. Most úgy érzem hogy jobb társaság vesz körül.
Rám kényszerített egy új, tőlem addig idegen új stílust. Most egy szebb, elegánsabb nőt látok a tükörben. Rám kényszerített egy állást, amit a hátam közepére sem kívántam. Most szeretem, amit csinálok és sikeres is vagyok. Ez csak néhány a számtalan példából. Jelenleg azt érzem, hogy a gondolataim 90%-a nem az én gondolatom, a maradékot pedig szégyenlem, mert mind hülyeségnek tűnik a "helyes" gondolatok mellett. Olyan ez a kapcsolat, mint egy diktatúra, amiben a vezető szava isteni parancsolat, amivel bűn ellenkezni, de végül minden zsarnoki döntés a létező legjobb eredményt szüli. Mindemellett tényleg a tenyerén hordoz és ez tovább nehezíti az ellenállást. Ha nem az van, amit mond, nem tesz semmi erőszakosat, csak úgy magyarázza el, hogy miben tévedek, mintha egy gyereket nevelne és ilyenkor tényleg gyereknek érzem magam előtte. Tudom, hogy ez megszégyenítés, de mindig bekúszik az elmémbe a gondolat, miszerint "de jó, hogy van valaki, aki megmondja, hogy mi a helyes és mi nem". Egy bátor pillanatomban megkérdeztem tőle, hogy szeret e egyáltalán, vagy csak játszik velem? Azt felelte, hogy én vagyok az egyetlen ember, akit valaha szeretett, ezért teszi velem azt, amit. Ahogy most leírom, ijesztően hangzik, de amikor mondja, akkor romantikus.
Jelenleg általában boldog delíriumban élek, de nagyjából havonta tapasztalok egy kisebb pánikrohamot, amikor belegondolok, hogy egy aranyketrecben élek, aminek kiférnék a rácsain, de belül túl kényelmes, kívül pedig nem látok semmit, ami miatt érdemes volna megszökni. Nyomasztó gondolat és ezt az irományt is egy ilyen eset szüli.
Szeretném látni mások véleményét, mert nincs kivel beszélgetnem minderről. A kérdést a leszbikus témában írom ki, mert ez a tényállás, de a téma lényegében független ettől, szóval bárki írhat.
Ez konkrétan a legparább történet, amit ezen az oldalon olvastam.
Minden épeszű ember azt javasolná, hogy menekülj, de úgysem fogsz.
Tulajdonképpen kihozta belőled a legjobbat, ami jó, csak mindezt nem a legemberibb eszközökkel.
Én lépnék, mert emberileg számomra nem elfogadható ez a fajta "uralkodás" más élete felett.
Szakember felkeresését javaslom!
Konkrétan nincs saját személyiséged. Az egész életedet úgy fogod leélni, ahogy a “partnered” diktálja? Lehet, hogy sikeres leszel abban, amibe belekényszerít, de hogy igazán büszke és boldog nem leszel soha, az is biztos.
Remélem nem öngyilkosságba vagy egyéb tragédiába fog ez torkollni.
Én úgy gondolom az írásodból, hogy alapjáraton értelmes ember vagy. Jelen helyzetben nekem úgy tűnik, hogy inkább jellemez a naivitás. Mivel megfordult már a fejed ben - elmondásod alapján -, hogy valami nem jó a kapcsolatotokban, szerintem még nem késő lépned.
Szerintem pontosan azárt írtad ki a kérdést, mert te is tudod, hogy ez a helyes döntés, csak félsz megtenni és azt akarod, hogy mi, válaszadók mondjuk ki, hogy meg kell tenned.
Aki így viselkedik veled, hogy az egész életedet irányítja, az se nem szeret, se nem törődik veled, csupán talált valakit, aki van annyira naív, hogy bármit el lehet vele hitetni, még azt is, hogy neked így a jó az életed, ahogy most van.
Valószínűleg mindig is elnyomva érezte magát és most, általad kiélheti azokat az dolgokat, amikre sosem volt lehetősége. Irányít, parancsol, ráerőlteti másra az akaratát. Nem foglalkozva azzal, hogy ezzel téged tönkre tesz, hiszen egy olyan emberré formál, aki magadtól sosem lettél volna. Most azt érzed, mennyire jó abban a kis ketrecben, de előbb-utóbb már nem lesz kényelmes.
Nyilván jó sikeresnek lenni a munkádban, jól kinézni, sportolni, jól étkezni. Viszont ezeket nem a saját akaratodból érted el, hanem kényszer útján, ami jelentősen befolyásolja azt, hogy ki leszel és milyen leszel. Ezt saját magadnak kellene alakítani, nem másnak.
Ő nem szeret téged, csupán kihasználja a gyengeségedet és azt, hogy manipulálhat.
Ne tűrd ezt tovább.
Aki szeret, az ki tudja hozni belőled a legjobbat anélkül, hogy manipulálna vagy kényszeríten, és elvenné az identitásodat.
Lépj ki ebből minél hamarabb, és keress fel egy szakembert, aki segít ezt feldolgozni és feltárni.
Ez a legdurvàbb horror sztori amit eddig olvastam. Meg jó hogy annyi maradt belőled hogy ezt a kérdést ki tudtad írni önállóan.
Ez a nő egy zsarnok, aki elvette az önálló cselekvés és gondolkodás képességét tőled. Amellett hogy iszonyúan manipulatív nagyon jól ért a pszichológiához és ezt fel is hasznàlja a saját javára. Észrevette hogy mennyire befolyásolható vagy.
Gyakorlatilag döntésképtelenné és függővé tett téged.
Ha előtte vacak is volt az èleted de az akkor is a tied volt. Te döntöttél jól vagy rosszul, tanultál belőle, haladtál. Most egy bekábítószerezett zombi vagy.
Sürgősen keress egy psziciátert aki csinál egy személyiség tesztet és helyre rak. Privatban tudok ilyet ajànlani Pesten.
Ez a kilépés szóban olyan egyszerű. Szökjek meg? Akkor keresne, jogosan, hisz eltűntem és visszarántana. Normálisan kilépni pedig nem tudok, az a képesség már elveszett. Most olyan állapotban vagyok, amikor még meg tudom mondani, hogy mi az, amit elvett, de már túl messze sodródott ahhoz, hogy visszavegyem.
Öngyilkosságon csak egzisztenciális módon gondolkodom. Ha rájönne, hogy ilyen érzésekkel élek, mint amiket leírtam, ezeket is elvenné tőlem. Akkor végleg megszűnne létezni az, aki vagyok, viszont megszületne a 100%-ig boldog én. Filozófiai értelemben a mesterséges boldogság nem igazán különbözik a valóditól.
Ez a boldogság csak addig fog létezni amíg talál nàlad egy csinosabb, okosabb, szebb nőt akit szintén elrabolhat.
Ha valami történik és ta lapàtra kerülsz akkor vége az életednek?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!