Két gyerekes anyuka a barátnőm és lassan már semmit nem kapok ebben a kapcsolatban. Mit gondoltok?

Fél éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk elején még teremtett alkalmakat arra, hogy kettesben legyünk, az estéket együtt töltöttük otthon. Aztán elmondta a gyerekeknek, hogy egy pár vagyunk és azóta semmi. Abból áll az együttlét, hogy játszunk a gyerekekkel. Közös programok csak a gyerekekkel. A "randi" az az, hogy elmegyunk a boltba. Soha nem randiztunk még. 10 és 12 évesek a gyerekek. Állandóan rajtunk lógnak a párom meg velük van elfoglalva, akár beszélgetünk, vagy bármit csinálunk nincs 2 nyugodt perc se. Odabúj hozzám, megfogja a kezem, megpuszil, de minden a gyerekek társaságában. A szex nagyon-nagyon ritka pedig az elején az is jól működött. De most már csak a gyerekek... Én igyekszem mindent megadni nekik és úgy érzem, hogy a párom is rengeteg szeretetet kap, mégse kapom vissza. Mintha csak a gyerekeit lenne képes szeretni. Én elfogadtam a gyerekeket, szeretem is őket semmi bajom velük. Tudom azt is, hogy mindig a gyerekek lesznek az első helyen, de úgy érzem, hogy én sehol se vagyok.

Érzem, hogy valahogy szeret engem a párom, de az intimitás az egy 0.

Beszéltem vele erről és azt mondta, hogy ő nem akarja, hogy vége legyen és azóta kicsit közvetlenebb is, de sose tudom, hogy most ez azért, hogy ne hagyjam el vagy tényleg így érez. Most már érzem, ahogy gyűlik bennem ez az egész, gyomorgorcsom van, rosszul vagyok, ma egész nap rossz kedvem volt és erre is az volt a válasz, hogy én mindenben a problémát keresem és problémák vannak velem, hogy mindig bajom van.

Egyébként már össze is akar költözni és mondta, hogy akkor majd más lesz. Tény, hogy a mostani lakásban, ahol laknak elég körülményes megoldani a szexet, és egyszer a gyerek ránk is nyitott, ami tudom, hogy nagyon megmaradt benne, lehet, hogy ez is kozrejatszik. Nagyon szeretem őket, de így már nem bírom tovább.

Nem tudom, hogy velem van probléma és én nem vagyok elég türelmes és megerto, vagy jogos ahogy érzem magam.

Én 25 éves vagyok ő 35, nekem még nincs gyerekem viszont elég érettnek érzem magam, családcentrikus vagyok és nagyon szeretnék családot. Nekem nem a bulizás és a kötetlen élet hiányzik hanem az, hogy ne csak gyereket nevelje, hanem kapcsolatom is legyen