4 év után tényleg a toxikus barátaid miatt lesz vége a kapcsolatunknak ?

Tenném fel ezt a kérdést neki, ha egyáltalán szóba állna velem.

Még április közepén kezdődött, amikor is szépen lassan elkezdett kicsúszni a föld a kapcsolat alól.

Megvan az a szituáció, amikor a barátnődnek, van "A" barátnője. Akitől falra mászol, mert süt belőle a rosszindulat, belemászik minden randiba, minden nap csekkolja az online profiljaidat, és azzal traktálja a barátnődet, hogy keressen mást mert veled sohasem lesz boldog.

Rémlik ? Klassz, akkor most elmondom, hogy létezik ez a teremtény férfi változatban is. Úúúúúgy bizony...

Hívjuk most azt a barátot..Zolinak.

Szóval, Zolinak az a heppje, hogy véletlenszerűen felkeresi a barátomat, ha éppen kell neki valami:

- egy hely ahol részegen pihenhet egy kicsit

- vagy pont arra járt és felcsenget hozzá, lehúzza egy pizzával vagy egy egész menüvel aztán tovább áll... Szóval ilyen jó dolgok.

Az első fél évben, amikor hivatalosan is már együtt jártunk, nem volt egy rendes randink sem, mert kb 2,5 órán keresztül videochatelni kellett vele, vagy felhívta úgy 2-3szor páromat. Nem voltam boldog. Ha kitettem egy képet instára (a fiókom azóta megszűnt ennek köszönhetően) a barátaimmal, riasztva volt párom, hogy "nézd a barátnőd biztos megcsal", van fiú is a képen. Ez egészen addig fajult, hogy párom paranoiás lett, és a kapcsolatom megmentése érdekében, mostanra teljesen egyedül vagyok.

Aztán ahogy látta Zoli, hogy itt már nincs mit tenni, szépen lassan alábbhagyott az áskálódással.

Zolinak sohasem voltam a szíve csücske, mindig egy szálka voltam a szemében, amikor csak alkalma adódott rá, megpróbálta a páromat ellenem fordítani. A hátam mögött ócsárolt engem.

Április közepén viszont visszatért.

Azóta párom rettenetesen agresszív velem szemben..ha egyáltalán hajlandó velem beszélni. Nagy általánosságban hülyének néz, veszekszik velem hogy én nem tudok semmit. Már nem beszéli meg velem , hogy mi volt a munkában, nem beszéli meg velem a problémáit, vagy a jó pillanatait, teljesen kizárt az életéből. Nem hajlandó velem találkozni, annyit mondd amikor elhívom valahova, hogy menjek oda ha annyira látni akarom. Ellenben Zoli.. Minden szabad percében Zolival beszél, Zolival kockul, vagy találkozik.

Zoli egyébként furcsa teremtés, az év nagy részébe észre sem veszi a páromat, nem is ír neki, nem is beszélnek hónapokon át, csak ha éppen kell neki valami, párom pedig teljes..szinte rajongással áll Zoli felé.

Pár nap múlva lenne az évfordulónk egyébként, ma már nem bírtam tovább, a káromkodás nem az én műfajom, de a telefont egy f*szfejezés közepette csaptam rá páromra.

Egyértelmű hogy valami megváltozott, mintha az egész páromnak már nem jelentene semmit, én nem jelentenék neki semmit csak terhet.

Nem tudom mit tegyek, dobozoljam össze a cuccait, majd egy köszönöm ezt a 4 évet búcsúzás közepette álljak tovább, vagy várjam meg míg Zoli újra felszívódik és rettegjek hogy mikor következik be ez újra..és újra..és újra...