Szakítanátok a barátnőtökkel, ha jobban szeretné az állatait, mint titeket?

Még "fiatalkoromban" volt egy dagi, foltos cicám, 10 év körül volt. Imádtam, igazi dagadék szőrmók volt és hihetetlenül kedves.

Az akkori pasim feljött hozzám, hogy nálam alszik és amikor belépett a nappalimba, akkor fejbeverte a macskámat (aki a kanapén aludt), hogy ő pont oda akar ülni és takarodjon el onnan, meg amúgy se a kanapén feküdjön.

Még a mai napig előttem van a képe, amikor kinyitottam az ajtót és 2 méterről kivágtam a cuccait este, hogy húzzon a büdös francba és ne is keressen többet.

Alapszabály: a saját házamban a saját állataim vannak otthon és én. Mindenki más csak vendég.

És nem, nem lettem ronda ragyás macskás nő, 22 évesen férjhez mentem és van 2 macskánk, akik hol a férjemen fekszenek hol rajtam, plusz egy nagytestű kutyánk, aki igenis bejöhet a házba hűsölni, ha 50 fok van kint.

A barátaink ugyanígy vannak ezzel szerencsére. Akinek ez meg nem tetszik, az mehet a büdös francba és nem kell átjönnie hozzánk. :)

Nem feltétlen szereti az állatait jobban, hanem felelős állattartó. Az állatért felelősséget vállal az ember, amikor elkezdi tartani, és bizony kegyetlenség csak egy kapcsolat miatt gyökeresen felforgatni az állat addig megszokott életét.

De meg is fordíthatjuk... ha te igazán szeretnéd a barátnődet, nem zavarna, hogy az állat a házban van, ha neki ezt boldogságot okoz.

És kapaszkodj meg, naggggyon nem faluról írok.