Lányok, jártatok már úgy, hogy a párotok egy veszekedès alkalmával dúrván megszorította a karotokat, csuklótokat ès a vègèn kicsavarta?

Férfiként válaszolok.

Igen, történt hasonló - és egyáltalán nem vagyok rá büszke. A párommal éppen egy krízis közepén voltunk, valami apróság elfajult és veszekedés lett belőle. Van olyan, amikor az ember teljesen a padlón van, tehetetlennek érzi magát és ha ilyenkor a társa is hasonló helyzetbe kerül, akkor elég egyetlen szikra...

Szóval kissé elfajult a dolog. És nekem soha ne jutna eszembe bántani vagy bármi rosszattenni vele - sőt... Én csak azt szerettem volna, ha meghallgat. De elfordult és süket fülekre találtam.

A lényeg, hogy megfogtam a karját, hogy magam felé fordítsam... És a mai napig nem tudom, mi történt: az biztos, hogy túl durván nyűltam hozzá és ott maradt az ujjaim nyoma.

Azon a válságon aztán túljutottunk, megbocsátottunk egymásnak - de ezt a dolgot én soha nem fogom magamnak.

És természetesen - voltak azóta is problémáink - soha többet nem fordult (nem fordulhat) elő, hogy még egyszer fájdalmat okozzak neki.

Ez a baj, hogy a mai nok ennyit nem birnak ki 😂 plane amikor okkal kapnak

Ja es en is no vagyok