Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan vennéd rá a másikat, hogy dolgozzon?
Már kifogytam a lehetőségekből. 29 éves férfiről van szó, van minden baja az tény egészségügyileg, de amúgy meg kinek nincs. Egyik sem akadályozza, maximum a szorongása és a pánikbetegsége. Unszoltam, hogy próbáljuk megoldani ezeket, de nem...nem megy orvoshoz. Nem vághatom kupán, hogy becipeljem egy pszichológushoz. Már felvetettem a befekvős pszichiátriát is.
Ha már azt látjátok, hogy nem fog dolgozni és csak kifogásokat keres, lelépnétek?
Akkor is picsogok picit, bocs: magára hagytam. Bűntudatom van, de brutál erősen. Hogy a francba lehet magára hagyni így valakit. Egyik napról a másikra. Erre lehet mondani, hogy elbaszott vagyok és megérdemlem Őt.
#40
Az elején teljesen normális volt. Teljesen. A viselkedéséből és egyetlen egy mondatából nem mondtad volna meg, hogy baj van. És nem a szerelem vakított el. Amúgy külsőre elsőre nem jött be. A személyisége tetszett meg. (Vagy ahogy eladta magát?)
Volt közös érdeklődési kör és megvolt azért a kémia is. Nem nyomult, nem volt illetlen és végre valaki, aki nem a frkát küldözgette orrba-szájba. Teljesen átlagos volt még akkor.
#42 Fejben tudom, hogy igazad van. Fejben csak.
Köszönöm mindenkinek a választát, veszekedést pedig nem akartam generálni.
A szüleinek kell eltartania, nem a párjának.
Ha meg eltartják, akkor engem nem zavarna, hogy nem jár munkába.
Ha az zavarna, hogy mindig ott van velem, akkor nem laknék együtt. Sag schon.
Sehogy. Az ember csak önmagáért tud megváltozni, senki másért.
A szorongás és a pánikbetegség súlyos állapot, DE mindig nyitva áll a lehetőség a terápiára. Illetve van gyógyszeres kezelés is, de a terápia kezeli az okokat, amennyiben hajlandó beszélni róluk.
Ne legyen bűntudatod, amiért "magára hagyod". Nem vagy az ő életéért felelős, csak a sajátodért. Ő is elégszer magadra hagyott, amikor eltartatta magát, és nem tett a javulásért.
#47 Bocs, hogy vele szerettem volna közös jövőt. Addig meg nem akartam összecuccolni, amíg nem látom, hogy akarja a melót.
Képzeld már el az, hogy az, akivel együtt vagy azt mondja, hogy bocs, nem dolgozok, veled akarok lenni és akkor majd jó lenne, ha eltartanál. Mert neked lesz házad, van kocsid, van fizetésed, suliba os jársz, hogy több lábon állj.
Átérzem ezt a szitut. Az èn exem se tudta eltartani magàt, komoly pszichés gondjai voltak. Igen, sajnáltam. Talán szerettem is pár hónapig, vagy legalàbbis ragaszkodtam. Mindent megpróbáltam. Nem akart teràpiát, se gyógyszert, csak kényelmesen eltartatni magàt velem és önzően elvárta volna, hogy bàrmiféle kezelés nélkül én legyek kitéve a kirohanásainak.
Ezek mind önzőek és gyengèk.
Nekem is bűntudatom volt egy kis ideig, hogy magára hagyom. Aztán úgy döntöttem, hogy szàmomra a saját életem és álmaim sokkal fontosabbak, minthogy őt tűrjem és eltartsam, mivel nem én vagyok az anyja. És kidobtam. Akkorra nem sajnáltam már, nem érdekelt, mert lelkileg és anyagilag kizsigerelt az önzősége miatt.
Úgyhogy nehogy kevésnek érezd magad, nehogy bűntudatod legyen!!!!!!
Felnőtt ember, aki az egyedüli felelős az életéért, és neked abszolút nem volt dolgod megoldani az ő problèmáit. A pszichológus dolga az, aki ezért pénzt is kap, ezt tartsd észben!
Örülj, hogy ki tudtad dobni, és most már csak magaddal törődj, előre nézz!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!