Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan vennéd rá a másikat, hogy dolgozzon?
Már kifogytam a lehetőségekből. 29 éves férfiről van szó, van minden baja az tény egészségügyileg, de amúgy meg kinek nincs. Egyik sem akadályozza, maximum a szorongása és a pánikbetegsége. Unszoltam, hogy próbáljuk megoldani ezeket, de nem...nem megy orvoshoz. Nem vághatom kupán, hogy becipeljem egy pszichológushoz. Már felvetettem a befekvős pszichiátriát is.
Ha már azt látjátok, hogy nem fog dolgozni és csak kifogásokat keres, lelépnétek?
válasza:7. De rég tudtad hogy ilyen, ha ő nem akar változni nem fog, pláne hogy így is vele vagy miért tenné, láthatóan működik így az élete.
8. Hát munkafüggő, ha gyári munka és az eltartás közt választhatnék nem mennék gyárba, elég volt az a pár év 4 műszakban.
válasza: válasza:"maximum a szorongása és a pánikbetegsége"
Csak egy hétre tapasztalnád meg ezeket! Menten másként állnál hozzá.
Nem, nem azt mondom, hogy jól van ez így, hogy hozamosabb ideig ti tartjátok el. De nem az a megoldás, hogy naphosszat nyaggatod. Sőt, ezzel csak az ellenkezőjét váltod ki.
Tudod, olyan ez, mint amikor egy törött lábú embert piszkálsz egyfolytában, hogy fusson. Nem fog tudni, bónuszként meg meg is utál a piszkálódásod miatt. Megharagudhatsz rá, elbagatelizálhatod, hogy "ugyan már, másnak is vannak betegségei", de ettől még nem fog tudni futni.
Hasonló a helyzet itt is. Előbb a betegséget kell kezelni, ami megakadályozza a normális életvitelben. Ehhez pedig első körben a kiváltó okot/okokat kell feltárni. Mert a mentális problémák kb. 95%-a mögött komoly okok vannak, és ha úgy tetszik, az, ami betegséget rásütnek, az már "csak" a tünet. A kiváltó okot kell megszüntetni, vagy ha nem lehet, akkor azt kell megtanulni kezelni.
Viszont ez szakember nélkül nem biztos, hogy lehetséges. No, az sem a legjobb megoldás, ha elküldöd egy (ki tudja, milyen) pszichiáterhez, aki csak annyit csinál, hogy teletömi kétes hatású "gyógyszerekkel", aztán ha jobban lesz, akkor mindenki boldog, ha meg rosszabbul, akkor ráfogja, hogy "el kell viselni, majd fél év múlva már elmúlnak a mellékhatások, és akkor jobb lesz". Ja. Nem vagyok benne biztos, hogy az a megoldás, hogy elküldöd két hétre egy olyan közegbe, ahol a kutyát sem érdekel, hogy mi a problémája okozója, csak az a lényeg, hogy teletömjék tudatmódosító szerekkel. Hidd el, van rosszabb egy szorongó embernél.
Pszichológus. Egy fokkal jobb lépés. Segíthet feltárni a probléma okát, és ez által megtalálni a helyes kiutat. Persze, ehhez a legnehezebb az lesz, hogy elrángasd oda. Na, ez az, amiben érdemben nem sok tanácsot tudok adni. De minden esetre megértően és szolidárisan kezeld az elején. Aztán ha nem hajlandó, akkor már lehetsz vérmesebb.
Amikor összejöttünk akkor pár órás melója volt. Nem gondoltam rosszra. Vannak, akik tudják, milyen a rózsaszín köd és milyen az, amikor felszáll. Az az egyszeri alkalom amikor végre sikerült elhelyezkednie, akkor meg átverték volna és normál munkaidős lett volna. Azt is mondtam, hogy akkor érettségizzen le vagy csináljon még egy szakmát. Nem. Az se jó.
Különben ő is gyári munkás lenne, mert a szakmáját nem szereti annyira. De jó állásokat küldtem. Már az utazását is figyelembe vettem, hogy ne kelljen hajnalban indulni, későn haza érnie és 8 órás legyen, ne legyen megterhelő, könnyű betanított meló. Nem szalag mellett.
Ahh, ez már picsogásnak hangzik. Csak már annyira frusztrál, hogy hogy lehet valaki ennyire leszrom típus, holott az esze az baromi jó és amúgy precíz, ha valamihez neki lát.
válasza: válasza: válasza:Mondtam a pszichológust. Minden egyes pániknál ott voltam, oldottam a feszültségét, de egy idő után kimerültem. Ígéreteket próbált rám erőltetni.
Mereven elutasította a gyógyszert amit anno kapott, mert nem érezte jól magát tőle. De a xanax az ment. Azt is mondtam, hogy akkor gyerünk, menjünk együtt, nem kell tömegközlekedni se, kocsival elviszem, hozom, csak csináljuk.
Való igaz, hogy mostanában már nagyon piszkáltam vele, mert jövő év elején talán lesz ház és úgy akarok oda költözni, hogy majd jön ő is. De egyedül biztosan nem akarom fizetni az ő részét is. Talán ez érthető. Nem vagyok milliomos azért.
Volt már ultimátum. Ordított velem mert rátört a pánik. Elhordott mindennek. Tudom, hogy a pánik volt, de akkor és ott az valami brutális kegyetlenség volt azzal szemben, aki amúgy segíteni akart előtte mindenben, hogy jobb élete legyen és kigyógyuljon vagy legalább szinten tartva legyen a probléma.
Nincs hobbija. Nem érdekli semmi.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!