Hogyan vennéd rá a másikat, hogy dolgozzon?

Kérdező, te mindent megtettél, de sajnos, nem sajnos, az ember elsősorban önmagáért felelős. Ha ő nem látja be, hogy segítségre szorul, ha nem tesz érte, hogy gyógyuljon, akkor el kell engedni. Senki nem éri meg, hogy elpazarold rá az éveidet.

Az én párom is szorongott, nem dolgozott, amikor megismerkedtünk, többször belebukott az egyetembe. Mellettem egészen más ember lett: dolgozik, most váltott munkahelyet, mert az előző helyén nem becsülték meg sem anyagilag, sem emberileg, itt meg egyből magasabb pozícióba várták. Egy igazi társ, ott van a bajban. Ehhez kellett, hogy én párszor a sarkára lépjek, az elején ultimátumot adjak, szentbeszédet tartsak, és számtalanszor támogassam, biztassam, stb. Eszméletlenül sok energiát fektettem bele. De tudod, hogy elsősorban mire volt szükség? Hogy ő is akarja. És akarta. Pedig nagyon pocsék volt az út idáig, sok szenvedés, sírás, belső démonokkal való vívódás, a káros emberek kipaterolása, pszichológus, és nagyon sok belső munka. Ha ő nem tesz a gyógyulásába és fejlődésébe ilyen sokat, akkor én a fejem tetején állva pöröghettem volna, akkor sem történt volna semmi.

Ugyanígy van nálad is. Ha a párod valóban gyógyulni akarna, akkor megtalálta volna a módját, hogy kérjen segítséget. Ha nem akarja, nem lehet vele mit kezdeni. Hiába dobsz mentőövet a tengerbe a fuldoklónak, megfognia neki kell.

20.

Nagyot tévedsz. Valamilyen szinten lehet alkalmazkodni, de összességében sosem oldódik fel aki ilyen és ha nincs szerencséje akkor kinézik és bántják - minimum verbálisan - ha szerencséje van és többé-kevésbé barátságos környezetben van akkor csak "furcsa" lesz.