Miért ilyen visszautasító?

Volt egy nagy összetűzésünk párommal. 2 éve vagyunk együtt és amit elterveztünk, nem jött be. Tehát anyagiakról van szó. Ezt nekem rótta fel, hogy én őt átvertem, ami nem igaz, mert még monst is azon dolgozom, hogy valahogyan sikerüljön összehozni a dolgokat (vállalkozóként). tehát az a baja, hogy a 2 év alatt nem tudott félrerakni pénzt. Hozzáteszem, eddig mindig egyedül élt és nem kellett neki alkalmazkodni senkihez. Már 40 felett van.

Nekem van 2 gyermekem, akiket ugyanúgy figyelembe kell vennem, mint őt. Rám szakad a háztartás, munka , gyermeknevelés..... Mindemellett a gyerekek nagyon szeretik őt. S úgy látom ő is a gyerekeket. De mostanában, amióta jól kiveszekedtük magunkat, jönnek hullámvölgyek. Olyannyira, hogy én már azt érzem, hogy semmire sem vagyok neki jó. Napközben még úgy ahogy elmegy, de este újabban mindig "álmos", elfordul tőlem az ágyban. Ha kérem, nehezére esik odafordulni hozzám. A szexről ne is beszéljünk!! A TV elé sem úgy ülünk, hogy összebújva , netán egymás mellé, hanem ő másik ágyra. Ha kérdem, hogy mondja meg, hogy kellek-e még neki, arra nem válaszol, hanem azzal jön, hogy "ne kötekedjek vele". Istenem! Én nem kötekedek, csak tudni akarom, hogy hányadán állok vele. És ezt mindig szépen fogalmazom meg, s nem kiabálok. Egyet tudok, mert közölte is velem, hogy a 2 év "elpocsékolt időért" ő szeretné, ha fizetnék neki.... Hát most akkor mit gondoljak? Azt, hogy ő csak azért volt mellettem, hogy letejeljek neki? Vagy ennyire megutált? Ha megkérdezem, hogy undorodik-e tőlem arra sem válaszol. Másként meg, amikor arról van szó, hogy elmenjen-e dolgozni máshová (külföldre), akkor kikéri a véleményemet. Normális még ez az ember. A baj csak ott van , hogy szeretem. S néhány hete egy abortuszon mentem keresztül, előtte volt 3 vetélésem, nem sikerült a baba... Most , hogy jött volna, megromlott a kapcsolatunk és nem mertem bevállalni.Nem mondtam meg neki, hogy mi volt a valós oka a mostani műtétnek. Azt gondoltam, hogy képes leszek szakítani vele, de NEM. Annyi mindent elterveztünk már együtt és most engem okol mindezért... Nagyon fáj. Szerintetek?? Most végre látom az alagút végét a munkában, de a kapcsolatunkban csak sötéten tudok gondolkozni. Mire végre összejönne valami, addigra elveszítem őt.