Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ilyen visszautasító?
Volt egy nagy összetűzésünk párommal. 2 éve vagyunk együtt és amit elterveztünk, nem jött be. Tehát anyagiakról van szó. Ezt nekem rótta fel, hogy én őt átvertem, ami nem igaz, mert még monst is azon dolgozom, hogy valahogyan sikerüljön összehozni a dolgokat (vállalkozóként). tehát az a baja, hogy a 2 év alatt nem tudott félrerakni pénzt. Hozzáteszem, eddig mindig egyedül élt és nem kellett neki alkalmazkodni senkihez. Már 40 felett van.
Nekem van 2 gyermekem, akiket ugyanúgy figyelembe kell vennem, mint őt. Rám szakad a háztartás, munka , gyermeknevelés..... Mindemellett a gyerekek nagyon szeretik őt. S úgy látom ő is a gyerekeket. De mostanában, amióta jól kiveszekedtük magunkat, jönnek hullámvölgyek. Olyannyira, hogy én már azt érzem, hogy semmire sem vagyok neki jó. Napközben még úgy ahogy elmegy, de este újabban mindig "álmos", elfordul tőlem az ágyban. Ha kérem, nehezére esik odafordulni hozzám. A szexről ne is beszéljünk!! A TV elé sem úgy ülünk, hogy összebújva , netán egymás mellé, hanem ő másik ágyra. Ha kérdem, hogy mondja meg, hogy kellek-e még neki, arra nem válaszol, hanem azzal jön, hogy "ne kötekedjek vele". Istenem! Én nem kötekedek, csak tudni akarom, hogy hányadán állok vele. És ezt mindig szépen fogalmazom meg, s nem kiabálok. Egyet tudok, mert közölte is velem, hogy a 2 év "elpocsékolt időért" ő szeretné, ha fizetnék neki.... Hát most akkor mit gondoljak? Azt, hogy ő csak azért volt mellettem, hogy letejeljek neki? Vagy ennyire megutált? Ha megkérdezem, hogy undorodik-e tőlem arra sem válaszol. Másként meg, amikor arról van szó, hogy elmenjen-e dolgozni máshová (külföldre), akkor kikéri a véleményemet. Normális még ez az ember. A baj csak ott van , hogy szeretem. S néhány hete egy abortuszon mentem keresztül, előtte volt 3 vetélésem, nem sikerült a baba... Most , hogy jött volna, megromlott a kapcsolatunk és nem mertem bevállalni.Nem mondtam meg neki, hogy mi volt a valós oka a mostani műtétnek. Azt gondoltam, hogy képes leszek szakítani vele, de NEM. Annyi mindent elterveztünk már együtt és most engem okol mindezért... Nagyon fáj. Szerintetek?? Most végre látom az alagút végét a munkában, de a kapcsolatunkban csak sötéten tudok gondolkozni. Mire végre összejönne valami, addigra elveszítem őt.
Hú, nem vagy könnyű helyzetben kedves kérdező. Nagyon sajnállak titeket, hogy idáig jutott a kapcsolatotok és azt pláne, hogy nemrég estél át egy abortuszon. :(
Szerintem azért valahogy próbáljátok meg megbeszélni ezt az egészet, mert lehet, hogy neki csak egy kis időre van szüksége (csak gondolkodnia kell a dolgokon) vagy ha nem sikerül megbeszélni normális emberek módjára akkor szerintem hagyd ott, mivel ez csak egy kínszenvedés lesz így neked. (Amúgy ha még mindig szeret akkor rá fog jönni, hogy buta volt hogy elveszített, mert az ember akkor jön rá hogy milyen fontos volt az a valaki amikor már elveszítette.)
Sok sikert!
Köszi szépen a válaszodat.
Gondolkozni hagyom őt eleget. Otthagyni meg nem tudom, mert ő lakik itt nálam, az én kérésemre, mivel amikor megismerkedtünk, akkor itt dolgozott a környéken. Ő pedig nagyon messze lakik innét. Ma reggel megint azt a képet mutatta, amit nem értek!! Mintha minden rendben lett volna. Én már a nappaliban voltam, amikor felkelt. S úgy tett, mintha mi sem történt volna köztünk s minden a legnagyobb rendben van. De sajnos én már nem tudom magamat mindig megjátszani. Nem tudom neki mindig azt a képet mutatni, hogy minden rendben van, pláne, amikor megpróbálok közeledni (egy puszit adni s ő elfordítja a fejét v. éppen hívom őt közelebb hozzám tv-zés közben. Nem szexelni akarok hanem a közelségére vágyom s nem értem őt, hogy miért ilyen velem. Amikor összekaptunk, akkor már szó szerint azt kívántam, hogy menjen el a fenébe, s soha ne is lássam. Eddig (volt néhány kapcsolatom) mindig ez volt az előszele a kapcsolat végének. Most visszafordult bennem minden. Nem leszek idegbajos, a látványától, hogy itt van, sőt szeretem, ha körülöttem van. Eddig ilyen soha nem volt. Innét érzem, hogy ő nekem egy különleges ember, s szeretném, ha együtt maradnánk! Csak az a baj, hogy a hibáit nem látja be, pedig neki is vannak. Mindenért engem okol most. Aztán, ha a fejére olvasom néha, akkor elgondolkozik rajta és belátja (önmagában), de soha nem vállalja fel nyilvánosan. Sokszor még abba is beleköt, hogy hogyan mosogatok.... Komolyan már beleőrülök! De az álmaimat nem szeretném feladni, ahhoz viszont ő is kell! Elküldeni sem akarom, mert akkor mindenkinek azt mesélné, hogy kiraktam. Hát volt már példa arra, hogy kiraktam pasit és egy kis faluban, ahol lakom, ott aztán ez "Szentségtörés" amúgy is. De mondjuk ez legyen a legkevesebb. Ha neki nem tetszik, biztosan odébb áll. De miért kéri ki a véleményemet, akkor ha nem akar már semmit sem tőlem? Mire vár? hogy kifizessem? Mármint ami őszerinte neki jár, hogy nem dolgozhatott 2 éven át? Na de kérem! Ebben ő is benne volt, hogy csináljuk együtt. Most amikor megunja, odébbáll és még követelőzik is? Csak azért, hogy ne legyen harag, nem fogok fizetni. Sőt nekem nem az a célom, hogy elmenjen. S valahol szerintem neki sem, csak most az értelem meg az érzelem harcol egymással nála??!!
Aranyosak vagytok. Kiderült ma talán, hogy mi a baj. Úgy felhúzta magát, hogy azt gondoltam, ha szólok még 1 szót, akkor nekem ugrik (negatív értelemben)
1. állítólag becsaptam és csak kihasználtam őt. Becsaptam azzal hogy nem tudtuk összehozni amit akartunk...
2. szexszel nem érek nála el semmit sem. Este elfordul tőlem, napközben meg csak kerülget, de hozzám sem szól jóformán. Pláne a mai "vihar " után. A gyerekekkel többet játszik, mint amit vele beszél.
3. nem járunk sehová különösebben. Nem akar feleslegesen költeni.....
Szóval ennyi a történet. Én lennék a hibás, mert szeretem őt. Amúgy meg min. 2 millió HUF, amit elvár tőlem. De inkább több. Ez olyan, mint a sztároknál a vagyonmegosztás váláskor... Ehhez mit szóltok?
Első vagyok
Valóban nagyon különleges a helyzetetek. Amúgy szerintem ne hibáztasd magadat semmiért! Ha így áll a helyzet akkor szerintem hagyd ott, mert nem érdemel meg téged.Viszont ha mellette maradsz akkor tán még az épségedet is kockára teszed a sok idegeskedés miatt.
Amúgy a gyerekek mennyit érzékelnek az egészből?
Fel a fejjel!!!
L
Na a segítségből oly nagy vita lett, hogy lassan pszihiáterre szorulok. 2 napja mást sem hallok, mint hogy "te vagy a hibás mindenben..." és akkor mindent felsorol, szó szerint. Még abban is, hogy a gyerekeim nem tanultak meg rendesen lovagolni....
És ezt nézzétek meg: még a mosogatásba is beleszól...
Nagyon kikészültem idegileg, már nem tudom, hogy mit tegyek, de alig van erőm...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!