Kisbaba mellett sikerülhet helyrehozni egy házasságot? Van, aki sikerrel járt?

Igazából a kapcsolatunkkal semmi gond nem volt a hétvégéig, vagyis szerintem most sincs. A terhességgel, baba érzekésével sem tűnt el a romantika a hétköznapjainkból, a császár után hamar felépültem és "nem épültem le" úgymond a terhesség alatt sem. A lányunk is egy tündéri, nyugis baba. Boldogok voltunk eddig...

A probléma ott kezdődött, hogy a férjem meglátta, hogy beszéltem az exemmel a privát IG fiókomon keresztül és mikor rákérdezett, hogy mióta, meg minek, akkor elmondtam, hogy már kicsit több, mint fél éve kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de nekem ezek a beszélgetések semmit sem jelentenek. Utána kérte, hogy tiltsam le, mire mondtam, hogy nem fogom. Egyszer már letiltottam mindenhol az ő kérésére, még az esküvőnk előtt. Akkor konkrétan a számom is le lett cserélve miatta, tiltva lett az összes közösségi fiókomban. Nem is beszéltünk 2 évig, nem tudtam róla semmit, majd a terhességem bejelentése után pár nappal a privát (!) fiókomon kérte, hogy követhessen és írt is. Eleinte nem nagyon foglalkoztam ezzel, utána beszélgetni kezdtünk és valahol jót tett a lelkemnek, hogy sokkal jobb életem lett, mint mellette lehetett volna, plusz élveztem a figyelmet, amit kaptam tőle. 14 éves koromtól 20 éves koromig együtt voltam a volt barátommal, de a kapcsolatunkat a legjobban a "toxikus" szó jellemezné. A legrosszabbat hozta ki belőlem, hol együtt voltunk, hol külön. Ha együtt voltunk, csak veszekedtünk, de azok a szörnyű tányértörős, telefont falhoz vágós veszekedések voltak... Ha nem voltunk együtt, én a padlón voltam és enni sem bírtam. De amint kezdtem jobban lenni, újra betoppant az életemben "második esélyt" kérve. Nem voltam neki soha fontos, ezt utólag már beláttam. Csak egy szép lány voltam az oldalán.

Én tettem pontot a kapcsolatunk végére és rá 3 hónapra kezdtem el randizni a férjemmel.

Mellette tényleg nőnek érezhettem magam, már az első randinkon a tenyerén hordozott, egy igazi úriember azóta is. A kapcsolatunk mindig is kiegyensúlyozott volt, tudtam, hogy ő az az ember, akire bármikor, bármiben számíthattam és sosem kérdőjeleztem meg a szerelmét, szeretetét. Az esküvőnk előtt is felbukkant az exem, akkor 2 hét üzengetés után elmondta, hogy azért keresett meg, mert nem akar másik férfi oldalán látni és élete szerelme vagyok, ne menjek férjhez... Elmondtam az anyámnak ezt, tanácsot kértem, ő pedig félt, hogy visszamegyek az exemhez, ezért elmondta ezt a páromnak. Aki akkor válaszút elé állított, hogy vagy ő, vagy az exem, de nem fog egy bulizós hüly-egyerekkel versenyezni és egyszer már felépített a hamvaimból, ha még egyszer szakít velem, őt ne keressem. Akkor volt az, hogy számcsere, mindenhol tiltás és nem is találkoztam vele többet.

Ez közel 3 éve történt, azóta egy szót nem beszéltem az exemmel, Isten lássa lelkem. Nyáron talált meg újra, akkor kezdődött ez, hogy néha beszéltünk, vagy valami. De nem csaltam meg a férjemet vele, sosem tennék ilyet. Ezt ő is tudja, de azt mondja, hogyha nekem még ennyi idő és egy közös kisbaba után is ennyit jelent az exem, hogy titkolózok miatta itthon, akkor biztosan sokat gondolok rá. De még egyszer mondom, hogy nem csaltam meg és soha nem is tenném. Ráadásul az a kapcsolat nem hasonlítható a házasságunkhoz, ott tényleg arról szólt az egész, hogy a másikat kb tönkretegyük, a legrosszabbat hoztuk ki egymásból.