Engednéd a párotoknak, hogy beleszóljon milyen állatot tartotok?

Ha nem éltek együtt, akkor mi a kérdés? Nyilván nincs beleszólása.

Közös otthonban viszont szerintem természetes, hogy közös döntésnek kell lennie.

Nem csak a malacok, a nyulak is igénylik a társat (egy két antiszoc nyúl kivételével, de malacok között is vannak ilyenek.), szóval akkor már vagy két malac, vagy két nyúl módban gondolkozz.

A kérdés az, mennyire gondolod komolyan a kapcsolatotokat.

Ő valószínűleg azért mondta ezt ki, mert szeretne veled jövőt építeni, és a meglévő állataidat elfogadta, és vállalta hogy részt vállal a feladatokból ha összeköltöztök, de többet azért nem szeretne vállalni. És neki pont annyira kötelessége gondozni az állataidat, amennyire neked figyelembe kell venned a párod kérését. Egyébként a kisállatok orvosi költségei eszméletlen drágák, ilyen bizonytalan időkben tényleg jól meg kell gondolni.

Másrészt, ha nyaralnátok, mi lesz az állatokkal?

Én szerencsés vagyok, egy állatbarát, állattartó szomszéddal, akivel van egy kis szövetségünk, és felváltva vigyázunk egymás állataira, ha valaki utazik.

Nagyon szeretem a tengerimalacokat, kiskorom óta vannak, de ott dőlt dugába az összes nyári terv, amikor az egyik beteg lett, és hónapokig kellett fecskendővel etetni, napi 4x 7 féle gyógyszert adagolni. Ezt nem hagyom rá másra. Az állattartás felelősséggel jár.

És egy dolog, elfogadni a párom állatait, és részt vállalni a gondozásukban, mert szeretem a párom. De más dolog, ha együtt tervezünk, akkor nem csak neki, hanem nekem is részt kell vállalnom belőle. És ha több állatot nem szeretnék, akkor úgy hozza haza őket, hogy tisztában van vele, hogy én azt már nem vállalom. Ezt nem várhatod el, miközben figyelmen kívül hagyod az ő oldalát.

Mint mondtam, nagyon szeretem a tengerimalacokat, lételemem. De az elmúlt pár évben úgy döntöttem, hogy utánuk már csak akkor lesz, ha letelepedtem, és a gyerekeim elég idősek, hogy mellettük legyen rá kapacitásom. Összejöttem a párommal, neki nimfái vannak, azt mondta 10 évig élnek. Na, kiderült, lehet az 30 is. Ennyit a pár év állatmentes tervemről, hogy szabadon utazhassak, jöjjek menjek, családalapítás előtt.

Ez van, elfogadom. Akart még papagájt, másfajtát, de megbeszéltük, hogy egyelőre több ne jöjjön. Ezek a kicsik így is lebontották a szobát, amiben vannak. Amiért nagyon szomorú vagyok, mert hiába zártam el jól a könyveimet, lerágták az első kiadásos Harry Potter borítókat... És hiába a barátom felelőssége, ő se tudott már vele mit csinálni. Mit tehetnék, mondhatnék? Szeretem, és azzal hogy összeköltöztünk vállaltam az állatait. Ő is az enyémeket.

És bármi van velük, most már közös felelősség, pénzügyileg is.

És most te elvárod a barátodtól, hogy gondozza őket, mert ez elvárható, ha közös jövőtök van, akkor elvárható lesz, hogy ha neki van pénze és az állat beteg, ne hagyja megpusztulni, ha neked éppen nincs rá elég. De abba ne szóljon bele hogy mennyit viszel még haza?

A te oldalad nem arra vall, hogy vele terveznél.

Ez lakás, vagy ház?

Mert lakásban, 2 ebbel, és a redvás, büdös tengerisertésekkel...pfüüü

És majd jön a baba is!

Természetesen engedném, hogy beleszóljon, és elvárom(elvárnám), hogy nekem is legyen beleszólásom. Mondjuk nem a “párom”, hanem a férjem. Jelenleg három macskánk van, közös döntéssel. A harmadikat ô akarta egyedül, én rábólintottam, bár a másik kettôvel se törôdik, de úgy ítéltem meg, nekem még belefér. Én látom el ôket 95%-ban.

Akart halakat. Elôször egy bettát. Én elleneztem, mert sejtettem, hogy egy akváriumot beállítani rettentô bonyolult. Mégis hozott egyet, pár hétig elvolt a hal, de csak ímmel ámmal takarította. Szóltam neki, hogy fura a hal, alig mozog, szerintem nincs jól. Nem kéne-e vizet cserélni, vagy valami. Á, semmi baja, biztos csak alszik. Reggelre a betta a víz felszinén lebegett. Ekkor hozott egy nagyobb akváriumot, teletömte halakkal. Mondtam neki, hogy ennyi sok bele, de akkor is "kell". Pár hét alatt mind kimúlt. Én minden állatot szeretek, a szivem szakadt meg a halakért, de nem, nem álltam már neki akváriumot takarítani, meg kitanulni az akvarisztikát, mert nincs rá idôm, és amint egyszer elkezdem, ez is rám maradna. Ezt eljátszotta még egyszer, azóta legalább a halakról letett.

Az óvodás lányunk kutyát akar. Férjem rögtön ráharapott, legyen egy kutya! De én megmondtam, hogy ácsi, nem lesz kutya!! Mert nekem nem lenne idôm sétáltatni, foglalkozni vele, a férjem meg az ígérgetés ellenére egy hét után tojna rá. Ebbôl nem engedek, kutya ide nem jön. Abban maradtunk, ha a gyerek kb. 14 éves lesz, és még mindig akar, akkor lehet róla szó. Egy akkora gyerek már legalább részben ellátná a kutyát, illetve akkor nekem is több idôm lesz, mint most, két öt év alatti gyerek mellett （amúgy szeretem a kutyákat, és szivesen sétáltatnám is akár, de 8 óra munka + gyereknevelés mellett most nem fér bele）.

Amúgy a férjem egy hörcsögöt is beígért a gyereknek, ha majd iskolás lesz. Arra nem mondtam nemet, bár ha lesz, az is tuti rám fog maradni. De azt úgyis egyedül kell tartani, és elvan a terráriumában, talán még belefér. Titokban azért remélem, hogy a gyerek elfelejti majd, mire iskolába megy.

Úgyhogy igen, tessék csak nálatok is figyelembe venni a párod véleményét!!

Ha rajtam múlna, nálunk a kétszintes családi házban két macska lenne, és semmi más. És nem hiszem, hogy én vagyok a rossz. Nézz magadba, rendesen foglalkozol a meglevô állatokkal? Bizonyára okkal gondolja a párod, hogy nem kell több.

11-nek van igaza.

Mondjuk együtt sem éltek, de ha fáradt vagy ellátja az állataidat? Szerencsés vagy. De te vállaltál felelősséget értük és ha már most sem tudod csinálni, akkor többel még nehezebb lesz.

Most még nem élnek együtt, de ez - az állatok várható élettartamát alapul véve - nagyon hamar változhat.

Nekem nem érne meg annyit 1-2 új állat (amikhez még csak nem is kötődök még), hogy kockáztassam, hogy besokall a pasim tőlük és lelép a francba.

Ez lakás, vagy ház?

Mert rohadt büdös lehet ott.

És majd jön a baba is!

Ha megetetni alig van néha időd vagy erőd, akkor a kutyákat rendesen lemozgatni van? Én is imádom az állatokat, legszivesebben a világ összes állatát magaménak tudnám. De ismerni kell a korlátainkat. Ha túlvállalod magad, senki sem jár jól, és leginkább az állatok fogják kárát látni.

Az is elgondolkodtató egyébként, hogy hajlandó lennél éket verni a párkapcsolatodba két új tengerimalac kedvéért. A párod talán azért érzi, hogy beleszólhat, mert úgy gondolja, később a közös otthonotok közös állatairól van szó. Ha nem tervezne veled hosszú távra, hidd el, nem érdekelné, hány állatot zsúfolsz be a saját lakásodba. Téged viszont hidegen hagy, ő mit szeretne? Fontosabb két tengerimalac, mint párod véleménye? Biztos akarod te ezt a párkapcsolatot?